A Balaton-vonal néhány permnél idősebb képződményének kőzettani vizsgálata (dedikált példány) [antikvár]

BEVEZETÉS A Dunántúli-középhegység déli szárnya permnél idősebb képződményeinek ásvány-kőzettani vizsgálatát a paleozóos képződmények átfogó vizsgálata keretében 1969 — 1972 között végeztük a M. Áll. Földtani Intézetben, Nagy Elemér vezetésével. Munkánk része a Fülöp Józsísf akadémikus által irányított „Magyarország átfogó földtani kutatása" című témának. Azok a földtani munkák, melyek a terület paleozoikumával ez ideig foglalkoztak, sztratigráfiai és részletes ásvány-kőzettani vizsgálatok hiányában csak a képződmények általános ismertetését és tektonikai viszonyainak jellemzését adhatták. A korbesorolásnál települési jellegekre és nagyvonalú kőzettani analógiákra támaszkodhattak. Döntő lépést jelentett a szilur időszaki ősmaradványok felismerése. Polgárdi környékén a részletesebb kutatást az ércindikációk és a polgárdi mészkő ipari felhasználása ösztönözte. A MÉV Balaton-felvidéki tevékenysége a permmel fedett paleozoikum elterjedéséhez nyújtott értékes adatokat, összefoglaló anyagvizsgálati munka azonban nem látott napvilágot. Ezért tekintettük célunknak a téma során a részletes kőzettani vizsgálatokat s a képződmények egymáshoz való viszonyának tisztázását. A területen mélyített szerkezetkutató fúrások terepi feldolgozását (mintegy 2300 m vastagságban), valamint a vékonycsiszolati leírásokat és mikromineralógiai vizsgálatokat szerző végezte. A következő laboratóriumi anyagvizsgálatok készültek még el: Szemcseeloszlás meghatározása szitálással, ülepítéssel és vékonycsiszolati kiméréssel, karbonáttartalom, oldási maradók mennyiségének meghatározása, előkészítés mikromineralógiai vizsgálatokra, derivatográfos vizsgálatok, kémiai- és színképelemzések: MÁFI, OFKFV Komlói Laboratóriuma. — Porozitásmérés: OFKFY Komlói Laboratóriuma. — Röntgendiffrakciós vizsgálatok: MÁFI. A vizsgált területen üledékes, zöldpala fáciesű metamorf képződmények és a kettő közötti átmeneti zóna kőzetei alkotják a paleozoikumot. így az üledékes kőzetekre kidolgozott vizsgálati módszerek nem mindig használhatók fel s nem is elégségesek. Ezért volt szükség néhány új módszer alkalmazására. Ezek a következők: 1. Illit-kristályossági fok meghatározása: Az illit 001 reflexiójának a növekvő átalakulással történő változását először Weawer jellemezte, s a Kubler, Dunoyer de Segonzac, Ferrero-Kubler által továbbfejlesztett illit-kristályosság méréseket hazai kőzetekre először szerző (1971) alkalmazta. 1971-ben Viczián I. ismertette az Esquevin által bevezetett módszert, aki a 10 Á-ös illitcsúcs félmagasságában mért csúcsszélesség értékén kívül (illit-kristályosság) az Al/Fe—Mg arányt jelző I(oo2)/I(ooi) értéket is feltünteti diagramjában. 2. Szénülési fok meghatározása: A növekvő betemetődéssel kapcsolatos hőmérséklet-emelkedést a szerves anyag szénülési foka tükrözi a legérzékenyebben. Derivatográfos meghatározását Földvári M. ismertette (1973). A területre vonatkozó ismeretek fejlődését az 1. táblázatban foglaltuk össze. A munka során vizsgált fúrások és felszíni mintavételek helyét az 1. ábrán mutatjuk be. A terület paleozóos képződményeinek elvi szelvényét a 2. ábra szemlélteti az alábbiakban elkülönített képződményekkel: I. Balatonfőkajári kvarcfillit sorozat II. Balaton-felvidéki pala sorozat III. Szabadbattyáni mészkő összlet IV. Polgárdi mészkő összlet V. Fülei konglomerátum összlet