Földtani és őslénytani adatok Rákosszentmihály és környékének oligocén- miocén-kori rétegeihez (dedikált példány) [antikvár]

BEVEZETÉS. A Duna balpartján az alluviális síkságból emelkedik ki az ú. n. „gödöllői halomvidék", melynek ÉNY-DK-i első és második domvonulatán Rákosszentmihály, Sashalom, Cinkota, és Mátyásföld községeket találjuk Budapesttől átlag 8 km. távolságban. A dombok magassága 140-160 m. t. sz. f. A halmokat alkotó harmadkori üledéksor ÉNY. felé Rákospalota irányában a vastag futóhomok alatt tűnik el; DK.-i irányban pedig 12-14 fokos szöggel dőlve a kőbányai illetőleg rákosi lajta- és szarmátiai mészkő bázisául szolgál, mint azt több fúrás is bizonyítja. A két párhuzamos vonulatot a Szálas patak széles feltöltött völgye választja el, melynek eredete minden valószínűség szerint a szél munkájára vezethető vissza. Értekezésem területe nem földrajzi egység, hanem geológiai és paleontológiái szempontból kiegészíti a már előbb említett és jól tanulmányozott rákosi rétegsort, amennyiben a miocén bázisát adó felsőoligocén és a tortonien lajtamészkő között települő képződményeket veszem vizsgálat alá, hogy ezzel egy teljes miocénkori üledéksor álljon előttünk. Paleontológiái szempontból sok újdonság került elő, s gyűjtésem az alsó miocénnek Budapest környékén egyik legváltozatosabb és leggazdagabb faunáját eredményezte. A területtel először SCHMIDT SÁNDOR foglalkozott 1893-ban s ő írja le az alsómediterrán képződményeket, melyeket eddig Cinkota környékéről nem ismertek. A Capera fürdő és a „mátyás-földi part" bányáiból gazdag faunát sorol fel. 1903-ban LÖRENTHEY IMRE a „Rákosszentmihályi-Sashalomkavicsainak koráról" írt értekezésében az eddigi „mastodonos" szóval pliocén komnak tartott és a szentlőrinci kaviccsal azonosított képződményekről mutatja ki, hogy azok miocén korúak. Ugyancsak ő hívja fel a figyelmet 1911-ben arra, hogy az Anna telepi téglaégető agyagödre nem pannóniai — pontusi korú, mint azt az 1896-ban felvett geológiai térkép jelzi, hanem kövületekkel bizonyíthatóan felsőoligocénkori pectunculusos agyag. Végül a terület tektonikáját FERENCZI ISTVÁN 1927. évi felvételi jelentése világítja meg.