Őslénytani adatok az Alsó- és Felsőpannon alemeletek elhatárolásához (dedikált példány) [antikvár]

a m. áll. földtani intézet évi jelentése az 1964. évről_ 559 ^ (0 \:> ŐSLÉNYTANI ADATOK AZ ALSÓ- ÉS FELSŐPANNON ALEMELETEK ELHATÁROLÁSÁHOZ írta: Széles Margit Mióta az Alföldön megélénkült, a Dunántúlon pedig nagy területen erős ütemben folyik a fúrási tevékenység, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt geológiai laboratóriumában nagytömegű Mollusca-maradvány került feldolgozásra. A fauna vizsgálatánál érthető módon arra törekedtünk, hogy az 1000— 2000 m vastag pannon rétegösszleten belül minél pontosabb beosztási lehetőséget keressünk, mivel az jelentős anyagi megtakarítást eredményezhet a mélyfúrásoknál. Kőzettani és őslénytani megfigyelések alapján már az első MAORT mélyfúrások vizsgálatakor azt a határozott megállapítást tették, hogy 1) a pannon képződmények a medencében sokkal nagyobb vastagságúak, mint régebben hitték, mivel mind az alsó-, mind a felsőpannon összlet vastagsága általában 500—1000 m között változik; 2) a medence belsejében a pannon alsó része egészen más kifejlődésű, mint a peremeken, a felsőbb része viszont csak kevéssé tér el a medence peremi fáciestől; 3) a fauna és a kőzettani kifejlődés alapján szinte önként adódik a pannon üledéksor kettétagolódása. A legújabb fúrási eredmények alapján Kőrössy L. (1962) az alsópannon képződményeken belül kőzettanilag három szintet különböztet meg. Szerinte az alsópannon üledékképződés általában alapkonglomerátum lerakódásával kezdődött, erre karbonátokban gazdag pelitek („mész-márga-, márga-sziat"), majd nagyvastagságú agyagmárga, ill. homokkőpados agyagmárga üledékek települnek, melyeken belül további alszinteket különít el. Az alemelet legfelső rétegei rendszerint fokozatosan homokosodva mennek át a finomszemű homok-, homokos agyagmárga- és agyagrétegek sűrű váltakozásából álló felsőpannon összletbe. A kőzettani jellegeknek ez a szabályos változása az alsópannonban általánosnak tekinthető, bár a változás nem mindig éles. Ezeket a kőzettani szinteket azonban faunisztikailag nem sikerült egymástól tökéletesen elválasztani, mert van ugyan egy-két faj, amely vagy az alsópannon alsó részére szorítkozik, vagy annak a felső részében gyakoribb, a végigfutó fajok azonban kétségkívül többségben vannak. Noha az alsópannon alemelet őslénytanílag szintekre nem tagolható, az alemelet felső részén érdekes faunisztikai változás jelentkezik. Elmarad vagy igen ritkává válik a Congeria banatica, C. partschi, a Limnocardium lenzi és megjelennek a Dreissensia-, Dreissensiomya-íélék. Mélyfúrásaink egy részében