Tervezés: egyensúly és megújulás (dedikált) [antikvár]

Borítói kopottasak.
A jövőben látni, a jövőről valami bizonyosságot szerezni az embereknek, kisebb-nagyobb közösségeknek egyik leghőn áhítottabb vágya. Vajon e bizonytalanságokkal terhes és váratlan változásokban oly "gazdag" világunkban tervezhetünk-e akár csak öt esztendőre is előre? Vajon ha gazdasági folyamatainkat - a felzárkózás óhajától sarkallva - felgyorsítjuk, nem fenyeget-e ez azzal, hogy a nem kis áldozatok árán megőrzött egyensúly felborul? vajon mérsékelt ütemű, mert a minőségi változásokra, szerkezetjavításra összpontosító növekedéssel - ami néha egyhelyben való topogásnak, araszolásnak is látszódhat - lehetséges-e lemaradásunkat ledolgozni, népünk életszínvonalát emelni? Megannyi kérdés, amely a tervezéssel, az egyensúllyal és a megújulással kapcsolatosan a VII. ötéves tervünk kidolgozása és elfogadtatása során, de még az új tervidőszak első hónapjaiban is elhangzott a legkülönbözőbb fórumokon. E könyvben szereplő válogatott írásaiban a szerző ezekre és az ilyen kérdésekre keresi a választ, mintegy beavatva az olvasót a tervezőmunka folyamatába és műhelytitkaiba. Bizonyítja: döntéseinket mindenkor a bizonytalanság árnyékában és korlátok között kellett és kell meghoznunk, következésképp a kockázatok, a megtorpanás veszélyét még a leggondosabban kimunkált tervek sem zárhatják ki teljes bizonyossággal. A könyv jól körülhatárolhatóan három részre tagolódik. Az első a távlati tervezés stratégiai problémáit tekinti át, s ezen keresztül kívánja elvezetni az olvasót a mához közelebb álló feladatokhoz. A második rész kritikusan elemzi a mögöttünk levő öt esztendő gazdasági folyamatait, s nem kerüli meg az 1985-ös év nehézségeinek részletes vizsgálatát sem. A múlt tapasztalataira építve olyan gazdaságirányítási, tervezési tanulságokat és cselekvési irányokat fogalmaz meg, amelyeket részben már a VII. ötéves terv kialakítására, részben a következő esztendők gazdaságpolitikai döntéseire hatottak. A harmadik rész a VII. ötéves terv néhány alapvető problémakörét - fejlesztéspolitikánk fő irányaitól a területfejlesztés aktuális gondjaiig - tekinti át. Elsősorban az előrelépés kulcsfontosságú területeire, a megújulásra, a lendületesebb fejlődésre helyezi a hangsúlyt, de szól a következő öt esztendő várható nehézségeiről is. A kötet szerzője mindennapi munkája alapján vallja: a tervezést is meg kell jobbítani; nem elsősorban avégett, hogy az a célokat - minél pontosabban - számszerűsítse, hanem hogy biztosabb fogódzókat kínáljon társadalmunknak és gazdaságunknak az előbbrejutást segítő értelmes, jól összehangolt cselekvésre. Szerzőnk, midőn a parlamentbe elfogadásra ajánlotta a VII. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot, a híres ókori mondást idézte: "Hajózni kell!". De politikai és gazdasági tapasztalatai alapján azonban azt az intelmet is hozzáfűzte: semmilyen szél sem kedvező annak, aki maga sem tudja, hogy melyik kikötőbe tart!