Tisztelet Tatabányának (dedikált példány) [antikvár]

Aj á n 1 ás: Az ember hajlamos kömiyen elhimii,hogy az embert az embertol csak egy lépés választja el, és ezt az egy lépést könnyű megtenni. Itt születtem Tatabányán. / "mert sorsomban, testemben cipelem azt/ hogy a munka nem kímélt meg, / hát őket örzöm benső világomban, / a munkától nem kímélteket. " -Nekem ez a lépés a legfontosabb, és talán éppen ezért ? Ez az egy lépés milyen nehéz ! Mert nem a külsőségek adják meg nálam a közösségi összetartozás: értelmét, fontosságát, szépségét, hanem a benső értékek. És ezt kényszeríteni nem lehet, mert csak összekuszálja az amúgy is finom, leheletfinom érzékeny szálakat,melyek pedig képesek összetartani a nagy egészet ! De csak az őszinte azonosulás szintjén! A csak alkalmazkodás, torzító! - Ezt azért hangsúlyozom, mert a szocialista brigádok azok a kis közösségek, melyek a holnap sejtjei. Hisz e sejtek összeségéből formálódik a holnap, a kommunizmus! Tekintetem, a dombok fölé konokul ágaskodó aknatornyok, gyárkémények messzenézése, -kézfogásom a kővel, szénnel, mésszel, vassal, földdel, - az anyaggal dolgozóké! Hitem, a napfényre bukkanó csillék feketén csillogó szene, -barátságom, a kasba szálló bányász megilletődött komolysága. Nem vágyom szárnyakat növesztve egeWbe szállni. Lent akarok maradnia Földön, verseimmel,verseimben, mindig közelebb, arcközeibe, szívközeibe kerülni az Emberekkel! Sebestyén Lajos