Többlet 2016/2. [antikvár]

Kovács Attila Önmagaságunk a(2) (a)normalitás kényes határán Kulcsszavak.- Baudrillard, ego, Foucault, Heidegger, Husserl, elidegenedés, identitás, jelenvalólét, njitottság-t(ártság, normalitás-anormalitás, önmagaság, ski^ofréniatudat A normalitás/rendellenesség széles körű filozófiai dualitásának kimerítése olyan etikai, axiológiai vagy akár cselekvéselméleti vitákat implikál, melyek elemzése nem tartozik dolgozatunk gondolatmenetéhez. A pszichikai normalitás és anormalitás azonban énünk két fundamentális létmódját képezi, és ily módon a normális önmagaság, valamint a pszichopatológiás megnyilvánulások ontikus-ontologikus feltárulkozásának fenomenológiai aspektusai rövid elemzésével próbálkozunk.^ Próbálkozásunk fenomenológiai fogantatású: a pszichológiai, szociológiai, antropológiai vagy akár hermeneutikai és kultúr-filozófiai önmagaság-, illetve normaUtáskoncepciók mögött is a kilétünk tapasztalatbeU megmutatkozásának jelenségjellege húzódik meg. Ezeket dolgozatunk első részeiben elemezzük. Ugyanakkor azért is, mert dolgozatunk végén olyan alapvető fenomenológiai fogalmakat használunk, mint az aktív es passzív szintézis, az affekció-önaffekció, nyitottság-zártság, lehetőségfogékonyság, amelyeket megpróbálunk a különböző pszichopatológiás megnyilvánulásokra alkalmazni. 1 A normalitás intenzív tematÍ2álásának világában, melyben az egészség, a konvenció, a harmonikus együttlét rögeszmésen jelentkeznek a szakavatottakhoz szóló orvosi értekezésektől a sajtó bulvárkodásáig, jelen dolgozatunk kérdésköre egyáltalán nem inaktuáüs. A normalitás értelmében konstimálódó önmagaságunk metafizikaüag is érdekes problémákat implikál, ugyanis a valóság reprezentációja a mentális higiéniától is függ.