A Szabadság térről Washingtonon át a Vatikánba - és vissza (kétszeresen aláírt példány) [antikvár]

AJANLAS Sok évtizede már, amikor szülőfalumban - talán bérmáláskor - püspöki látogatásra került sor. A látogató a véres 1944-es esztendőben a veszprémi püspök, Mindszenty József* volt. Időnként megfordult a környéken egy-egy államtitkár vagy miniszter is, hiszen remek vadászterületekből válogathattak. Úgy emlékszem, ez különös érdeklődést a falvak világában nem váltott ki. Más volt azonban a püspök érkezése. Az egész környék lázasan készülődött, alkalmi énekkar gyakorolt és a körmenetes útvonalon házak, utcák diszitésével, kisoltárok építésével igyekeztek a méltó fogadásra. Nagy kitüntetésnek számított, hogy négy-öt személyiséget - köztük apámat -magánkihallgatáson fogadta. Emlékezetem szerint az ország háború utáni viszonyairól és a Habsburg-restauráció szükségességéről szólt. Azután híre jött, hogy a hatalomra segített nyilaskeresztesek letartóztatták. Az egyértelmű kommunista hatalomátvétel esztendeje az 1948-as esztendő. Ez a pártegyesítéssel, az államosítások, különböző feloszlatások, elűzések, letartóztatások tömegessé tételével, terrorral és megfélemlítésekkel teli év volt. Az egyházak is kényszerítve voltak az állammal kötött korlátozó szerződésekre. A többi keresztény egyház nem volt képes ellenállásra a kommunista erőszakkal szemben, csak Mindszenty hercegprímás, és ezáltal a katolikus egyház tagadta meg az aláírást. Az esztergomi érsek letartóztatásán túl ezért az egyház további súlyos megtorlásokat szenvedett el. Az 1948-as esztendőre az ország egyetlen reménysége a prímás személyébe összpontosult, vallásfelekezettől is függetlenül. Karácsonykor történt őrizetbe vételével ennek is vége lett. E könyvből is tudjuk, hogy hitvalló áldozatvállalása és szilárd erkölcsisége mellett ebben saját felfogású közjogi szerepvállalása is közrejátszott. Olvashatjuk, hogy az ezeréves alkotmány szellemében az ország első zászlósurának tekintette magát, ami közjogi kötelezettséggel jár. Az 1956. november 4-i szovjet támadás miatt az amerikai követségre ment, ahol befogadták. (Szegény Kovács Bélát* viszont elutasították.) Következett az a majd' tizenöt esztendő, amit itt félrabságban tölthetett. Közjogi kötelezettsége és a hazája sorsáért való aggódás miatt évekig nem volt hajlandó elhagyni az országot. E másfél évtized első felében amerikai közvetítéssel érintkezhetett a Szentszékkel. Nyitott borítékban adhatta le írásait. Majd következett az egyenes kapcsolattartás a Vatikán- 1 A könyvben szereplő személyek - magyarok és külföldiek - teljes nevét annak első említésekor közöljük, ezt követően kizárólag a vezetéknevet használjuk (kivéve a dokumentumokat). A jelentősebb személyek vonatkozó életútját a könyv végén közöljük, a szövegben *-gal jelöljük.