Az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldására irányuló törekvések 1918-1919-ben (dedikált példány) [antikvár]

GULYA KAROLYAZ ERDÉLYI NEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSÁRA IRÁNYULÓ TÖREKVÉSEK 19181919-benA közel négyévszázados Habsburg elnyomatás és a dualista korszak után az önálló állami lét útjára lépő Magyarország 1918-ban a háborús vereség, s a letűnt hatalmi pozíció mellett az akuttá vált nemzeti problémákkal is szemben találta magát. Teljesen nyilvánvaló volt már, hogy azon az alapon, amelyen 1848-ban, 186768-ban az ország egységének fenntartása mellett ki lehetett volna elégíteni a nemzetiségek igényeit tárgyalni sem lehet.A történelmi fejlődés során soknemzetiségű állammá vált Magyarország vezető osztályai a magyar nép társadalmi és nemzeti felszabadulásáért vívott harcát 184849-ben sem tudták részben pedig nem is akarták az együttélő népek szabadságával összekapcsolni. 1849 júliusában a szegedi nemzetiségi törvénnyel, Kossuth és Bálcescu kézfogásával már elkésett a megegyezés.Az Í867-es osztrákmagyar kiegyezés, s az 1868. évi nemzetiségi törvény pedig nélkülözte azt az alapot, amely Magyarország és a nemzetiségek megbékélését, összefogását eredményezheti. Az 1868. évi XLIV. t. cz.-nek az oszthatatlan, egységes magyar politikai nemzetről vallott felfogása vált a magyar uralkodó osztályok nemzetiségi politikájának vezérelvévé. (Sőt! A XIX. század végén már ezt is túl liberálisnak minősítették!)Az egész dolgozó magyar népet elnyomó, a nemzetiségeket pedig mindemellett erőszakosan magyarosító politika végleg kiábrándította őket az osztrákmagyar birodalomból, s a határokon túli testvérnépeik felé keresték a kapcsolatot. Az első világháború vérzivatara után éltek is az alkalommal, amely lehetővé tette számukra az egyesülést. A szomszéd államok burzsoáziáinak az egységes nemzetállam és egységes nemzeti piac létrehozására irányuló törekvései e tekintetben egybeestek a dolgozó osztályok érdekeivel és törekvéseivel: ezáltal ugyanis megszabadultak a nemzeti elnyomástól, kettős igájuk egyikétől.Erdély és a szoros értelemben vett történelmi Erdélyt körülvevő területek (Máramaros, Kőrösvidék, Bánát) egy része az erdélyi román nép önrendelkezését kifejező gyulafehérvári határozatok és a trianoni békeszerződés értelmében a burzsoá-földesúri, királyi Románia része lett. E 102 787 km2 területen az 1910-es népszámlálás adatai szerint 5 242 000 lakos élt, döntő többségben románok.*