Az igazi értelem (dedikált példány) [antikvár]

Poéta nascitus, politikus fit A költő születik, a politikus azzá válik. Tehát politizálni annyit jelent, mint válni valamivé. Nem önmagam keresni, hanem közösségivé válni. Nem az énem feltétlen érvényesítése, de szolgálat. "Nem szeretetet adni, hanem szeretetté válni". (Chiara Lubisch) Nem dicsőség, hanem kereszt. A közösség — újra kell tanulnunk a szavak jelentését — egymásért élő, belső értékekkel rendelkező emberek együttese. Ennek az együttesnek egyik lapja - a másik helyzetébe való beleélés képességével — a politizáló ember. Ebben az értelemben tehát mindenki jól vagy rosszul politizál. A politizálás hatalomgyakorlás. De az az ember, aki nincs tisztában azzal, hogy a hatalom nem önmagáért való, hanem az emberek szolgálatára, képtelen a legelemibb összefüggéseket is megérteni. 1990-ben a változás igényének lázában a szlogenem tehát ez volt: "A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma". A közösség érdekében való cselekvés tehát azt jelenti, hogy a sors rendelése reám bízott embereket, akikért felelős vagyok, akikért élnem kötelesség. Nem belőlük, hanem értük. Nem véletlen tehát, hogy a régi görögök azt tartották: "Menj az agórára, és beszélj az emberekkel!" A legjobban ezeket a találkozásokat kedvelem. Amikor először hallottam kritizálni, szidni, ócsárolni a Kormányzatot, a Parlamentet — a stílus maga az ember — arra gondoltam, hogy a lefojtás után végre demokratikus reakciókkal találkozom. Megértem az embereket és kötelességem emberséges választ adni indulataikra. Vezetni kell őket a félelem nélküli életbe. Amikor a demokratikus intézmények tekintélyét lejárató propaganda következményeivel, áldozataival találkozom—tudatosan irányított agymosás által érvtelen — felsejlik bennem a visszarendeződés kórképe. Bölcsességet, mértéktartást, méltóságot csak a hagyományos értékeket még őrző magyar faluból lehet tanulni — apám tanítása szerint. Talán érthető, hiszen történelmünk összes vihara, szenvedése, megpróbáltatása összegeződik ezekben a tapasztalatokban. Azonban a veszteségeink is itt mérhetők le legjobban; egy letűnt, de egoizmusát ittfelejtő, egy országot morálisan kifosztó, lelkileg tönkretevő korszak maradványai. Veszteségeink listája így kezdődik: a nemzeti önismeret hiánya, népfogyatkozás, közösségek felbomlása, neuraszténiás társadalom.