"Forradalom felülről" (többszörösen dedikált példány) [antikvár]

Az Egyesült Ellenzék Platformja (1927) BEVEZETES Azon a pártkongresszuson, amelyen utoljára veit részt, Lenin így nyilatkozott: „Nos, elmúlt egy év, az állam a mi kezünkben van, de vajon úgy működött-e az új gazdasági politikának ebben az év6bcn, ahogy mi akartuk? Nem. U7X nem akarjuk elismerni: nem úgy mdködöu, ahogy mi akartuk. Hát hogyan működött? A gépkocsi kicsúszik kcziinkb<51: mimha ülne benne valaki, aki vezeti, a kocsi azonban nem arra megy, amerre konnányozzák, hanem arra, amerre másvalaki vezeti — egy illegális, törvénytelen valaki, aki Isten tudja honnan csöppent ide, lalán spekulánsok, talán magántíkések, vagy ezek is, azok is — tény azonban, hogy a kocsi nem egészen úgy megy, igen gyakran pedig egyáltalán nem úgy megy, ahogy az képzeli, aki az autó konnánykerekénél ül."' Lenin ezekben a szavakban adta meg azt az ismérvet, amelyen keresztül politikánk alapvetd problémáit megítélhetjük. Merre lialad ez a „gépezet"? És merre halad az állam? A hatalom? Aira, amerre mi, kommunisták, a munkások és parasztok hatalmas tömegének képvisciíji kívánjuk? Vagy nem arra? Vagy „nem pontosan" arra? A Lenin halála óta eltelt években többször próbáltuk pártunk központi szerveinek, majd az egész pártnak a figyelmét felliívni arra a tényre, hogy a helytelen vezetésnek köszönhetően a „veszély", amelyet Lenin is megjósolt, nagymértekben megnövekedett. A „gépezet" nem arra halad, amerre a munkások és parasztok erdeke megkövetelné. Az új kongresszus ktlszöbén kötelességünknek tartjuk — dacolva az állandó üldöztetéssel, amelyben részünk van —, hogy megkettőzött energiával hívjuk fel a párt figyelmét erre a lényre. Bizonyosak vagyunk ugyanis abban, hogy a helyzet korrigálható, mégpedig éppen a párt maga javíthatja ki. Amikor Lenin azt mondta, hogy a gépezet gyakran arra halad, amerre ellenségek irányítják, két rendkívül fontos dologra hívta fel a figyelmünket. Először is arra, hogy léteznek társadalmunkban ügyünkkel szemben álló ellenséges erők — a kulákok, a kistulajdonosi réteg, a bürokraták —, akik kihasználják elmaradottságunkat, politikai hibáinkat és a nemzetközi kapitalizmus támogatására támaszkodnak. Másodsorban arra, hogy ezek az elemek olyan erősek, hogy képesek kormányzási és gazdasági rendszerünket rossz irányba terelni, sőt, bár kezdetben csak leplezve, még a kormány gépezet megkaparintására is kísérletet tehetaek. Lenin szavai a következő feladatokat róják ránk: (1) Éberen figyelni kell ezen ellenséges erők — a kulákok, kistulajdonosok, bürokraták — terjeszkedését. (2) Semmiképpen sem szabad elfelejteni azt, hogy az ország általános fellendülésével arányban ezek az erők is az egyesülés elérésére törekszenek, megpróbálják beépíteni saját elképzeléseiket a terveinkbe, növekvő nyomást akarnak gyakorolni politikánkra, és igyekeznek apparátusunkat saját erdekük szolgálatába állítani. (3) Meg kell tenni minden lehetséges lépést ezen ellenséges erők növekedésének, egységének és nyomásáíiak meggyöngítésére, meg kell akadályozni őket annak a tényleges, bár láthatatlan kettős hatalmi rendszernek a megvalósításában, amely felé politikájuk törekszik. (4) Őszintén fel kell tárni a dolgozó tömegek számára ezeket a probléinákat. Ebben áll ma az alapvető probléma, ami a „Thermidori veszélyt", illetve az ellene folytatott küzdelmet illeti. Lenin figyelmeztetése óla sok minden fejlődölt, sok dolog azonban még rosszabbra fordult. Az állami apparátus befolyása növekszik, de ezzel egyült a dolgozók államának bürokratikus eltorzulása is nő. A kapitalizmus abszolút és relatív növekedése vidéken és abszolút növekedése a városokban fokozza a politikai öntudatot országunk burzsoá elemeiben. Megpróbálják demoralizálni — és nem is mindig sikertelenül — azokat a kommunistákat, akikkel munkájuk és a társadalmi éririlkezcs során kapcsolatba kerüllek. A Sztálin által a XIV. pártkongresszuson megadott jelszó: „Tűz a baloldalra!" is éppen hogy a párton belüli jobboldal egysegét mozdította elő az ország burzsoá „Usztrjalovista" elemeivel. *Plaifonn of the Joint Opposiüon (1927). New Park PubUcatíons. London, 1973^ 1-11.1.