Kihívás és eretnekség [antikvár]

Előszó Borsi-Kálmán Béla Kihívás és eretnekség című kötete szerves folytatása a szerző korábbi, a román—magyar viszony XVIII—XIX. századi gyökereinek feltárását célul kitűző munkáinak. E munkák jelentőségét fölösleges bizonygatni, hiszen a ma egyik legégetőbb magyar nemzeti gondjának a magyarországi és a romániai magyar értelmiség és közvélemény, illetve a román értelmiség és közvélemény közti feszültségek, sőt, konfliktusok megértéséhez s ezáltal meghaladásához nyújthatnak tudományos érvényű fogódzókat. A szerző nem csupán szaktudományos alapossággal, a korszerű történettudomány fogalmi apparátusát használva közelít a témához, nem csupán a történettudománnyal rokon diszciplínák termékenyítő nézőpontjait aknázza ki, hanem a regényíró beleérzőképességével vetekedő rekonstrukciós hajlamnak és megjelenítő készségnek is tanúbizonyságát adja. Elemzéseiben a román „nemzeti" értelmiség számunkra gyakran érthetetlennek, sőt, értelmetlennek és korszerűtlennek érzett ideológiai kliséi, a nemzettudatot megalapozó eklektikus elméleti konstrukciói jelennek meg genezisükben, a korabeli szociológiai, csoportlélektani, szellemtörténeti háttér előtt. Ezzel azonban ez az értelmiség el is veszíti mitikus vonásait, a magyar köztudatban is erőteljesen gyökeret vert magyargyűlölő román sajátos jegyeit (ellenségkép) és reális esendőségében, kiszolgáltatottságában jelenik meg az olvasó előtt. (Lásd a Kihívás és eretnekség című, a kötetnek is címet adó tanulmányt.) Ha a tanulmányokat pusztán az empátiával elegyedő tudományos tárgyilagosság, a folyamatokat egyszerre belülről, a sajátos román látószögből, és kívülről, a mi magyar elfogultságainkat is józan (bár magától