Magyar történeti tanulmányok XII. (dedikált példány) [antikvár]

Nagy László 'ÖREG" RAKÖCZI GYÖRGY HAJDÜKATONAI Aki elbánt "kontytyal, kalappal"Egy ismeretlen erdélyi históriás költő a XVII, század végén úgy idézte "Öreg" vagy I.Rákóczi György erdélyi fejedelem emlékét: "Har-czoltál s jól kötél elsőbben szultánnal, /Hasonlót követél a más nagy császárral -/ így bánál te kétszer mind kontytyal, kalappal!/ S mégis jól halál meg szép s csendes regnuinmal. " A szultánnal és a Habs-burg-uralkodóval sikeresen szembeszálló Rákóczira emlékezve a versíró nem hallgatott arról az Erdélyben elterjedt nézetről sem, hogy a fejedelem, - ez a "pénz^üjtéssel híres gazda" - a pataki és munkácsi váraiba hordatta az erdélyiek pénzét, de rögtön hozzá-hozzátette: "Igaz, jó öreg György, valál jó őrtálló, / Haza s nemzet körül szemes talpon álló." - ami egyet jelent Rákóczi kimagasló történelmi érdemeinek elismerésével. A katonai és politikai sikereket azzal magyarázta, hogy Rákóczinak olyan nagy szerencséje volt, amilyen egyetlen erdélyi fejedelemnek sem jutott osztályrészül1^ A hadiszerencse szükségességét és jelentőségét soha egyetlen hadvezér vagy hadtudós sem tagadta, de vajon pusztán a szerencse elegendő lehetett-e ahhoz, hogy a hatszázezres lélekszámot alig meghaladó, gazdaságilag és társadalmilag elmaradott kis ország fejedelme sikeresen szembeszálljon a harmincmilliós török birodalom hatalmas urával, vagy a Spanyolországot, a pápaságot és a német birodalom egy részét is maga mögött tudó Habsburg-uralkodóval? Úgy véljük, a hadiszerencsén kívül a politikai és katonai viszonyok re-" ális felmérése és a kínálkozó lehetőségek maximális kihasználása elengedhetetlen előfeltételei voltak az elért eredményeknek! Aki pedig e-zeket felismerte és hasznosítani tudta, méltán sorolható a nagy történelmi személyiségek közé.Vajon így látták-e ezt a kortársak is?Az egykorúak fennmaradt értékítéletei között tallózva azt kell tapasztalnunk, hogy sokan lebecsülték a Rákóczi által elért eredményeket és őt bátortalan, túlóvatos politikusnak és katonának látták. Eszter-házy Pál érsekújvári kapitány 1644 elején akként értékelte Rákóczi támadásának a veszélyességét, hogy: "a híre nagy erejének, de nem Bethlen Gábor vezeti oket!"^ Ez a vélemény, Rákóczinak meSsze Bethlen mö-