Mindenki-tudja ország [antikvár]

Elszálló angyal -2016.01.17. i5:io Hosszú betegség után, ötvennégy éves korában vasárnap elhunyt Földest Margit történész, újságíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. A közlés módja nem volt intim. Meghalt. Más is hallotta, én alig. Ki is volt az a Földesi Margit? - fordult hozzám egy hang, és én hirtelen nem tudtam mit mondani. Ki is volt? A hunyorgó tekintet nem tágított, várt volna valami „bennfentes" információt. Ki is volt? Peregtek a másodpercek. A szerelmem volt. Évtizedekig egy családnak, egy gimnáziumnak, egy egyetemnek, egy városnak, egy nemzetnek gyönyörűséges csillaga. A szépség, a nemesség, a szellem Isten által utolérhetetlenül egységbe, egy káprázatba babonázott megtestesülése. Olyan lány és olyan nő volt, akire minden férfi várt, olyan ember, aki férfit és nőt, gyermeket és aggastyánt is meghódított egyetlen piUanat alatt. Tanár volt. Olyan tanár, akit tanítványok hada követett szellemében, bátorságában, bájában és keménységében, akár a járatlan utakra is. Olyan tanár, akiért rajongtak fiúk és lányok, mert megmutatta nekik az utat: a magyarság, a szabadság, a hitre alapozott bátorság útját, és nemet mondtak a menekülés és megalkuvás trendjeire. Tanár volt a médiában is: kérdezett, mert érdekelte, és állított, mert tudta. S ha szembe kerültek a dolgok: csodák születtek a kamera előtt is, általa. Leginkább édesanya volt. Édesanya, aki minden tudással, értékkel, érzelemmel, empátiával felvértezte lányait, és eltűrte azok minden lázadó indulatát. És persze a lányok csak majd