Románok a történeti Magyarországon [antikvár]

ELOSZO' Immár közhely az, hogy a magyar és román együttélés sajátossága összetettségében rejlik; abban, hogy földrajzilag, társadalmilag oly egymásba ékelten éltünk és élünk. A történelmi emlékezetnek pedig talán egyetlen más szomszéd néphez való viszonyunkban sincs ilyen rendkívüli szerepe, pontosabban: egyetlen más néphez való viszonyunkban sem ilyen erös a történelem jelenléte. Nemegyszer tanúi lehetünk az aktív atavizmusnak, a valláspótló öskultusznak. Ezt és a magyar összeesküvés-hiedelmet még erősítik azok a nyugati pszeudotörté-nész-politológusok, akik azt hirdetik, hogy a dákoromán kontinuitást csak a magyarok tagadják. így az aktív atavizmusban szenvedők Gott-fried Schramm kontinuitást vitató könyvét azzal lökik reflexszerüen a semmibe, hogy kapásból kijelentik: a nagyapja magyar volt. Mindez figyelmeztetés, hogy milyen ,Jór' lehet a történelemmel manipulálni, hangulatot teremteni, uszítani, és figyelmeztetés arra, hogy meg kell próbálni oldani a feszültségeket, keresni kell a szellemi együttműködés lehetőségeit, és élni is kell velük. Miután rövidtávú érdekek és öröknek vélt értékek jegyében kialakult a modern nemzetpolitika, hol örök antagonizmusról, hol nagyszerű közös harcokról és csodálatos békés együttélésről esik szó, az ellenségeskedésért bűnbaknak téve ' Ezen az úton szeretném kifejezni köszönetemet Bakos Istvánnak, Borsi-Kálmán Bélának, Csetri Eleknek, Csúcsúja Istvánnak. Demény Lajosnak, Filep Tamás Gusztávnak, Kecskeméti Károlynak és Szász Zoltánnak tanácsaikéit kritikai észrevételeikért, amelyeket igyekeztem megszívlelni, és egy majdani bővített kiadásban bővebben ér\'ényesíteni. HIS€BBS€GHUTflTflS HÖNVV6H 7