Történelem és egyházpolitika (dedikált példány) [antikvár]

ElőszóFazekas Csaba az egyik interjúban vall arról, hogy vallástörténettel és egyházakkal egyrészt személyes indíttatásból, másrészt szakmai megfontolásból kezdett el foglalkozni. Számára ez a tudományterűlet az emberi élet és gondolkodás, valamint életérzés története. A múlt megismerése segíti őt abban, hogy értelmezze a jelen történéseit, feltárja a mögöttük gyakran meghúzódó ideológiákat és érdekeket, továbbá figyelmeztessen azokra a veszélyekre, amelyek egyaránt leselkedhetnek az egyházakra és a politika szereplőire.A Történelem és egyházpolitika című kötet minden egyes írása szenvedélyes állásfoglalás valami ellen és valami mellett. A szerző csípős hangon ostorozza az egyházi és politikai szűklátókörűséget, a felekezeti elfogultságot és a politikai vallásosságot. Ez utóbbi akarva-akaratlan politikai hatalmi játszmák szereplőjévé degradálja a vallási közösséget, eltávolítva ezzel eredetei küldetésétől, a politikát pedig az egyházak megkülönböztetésének idejétmúlt és csúszós útjára tereli. Az az egyházi gondolkodás ugyanis, amelyik bizonyos politikai erők legitimációs támaszává válik, szükségképpen rövidre zár és más politikai erőt magával vagy általában a vallással ellenségesnek tart. Az a politika pedig, amelyik önkényesen különbséget tesz rossz és jó, vagy szerencsésebb esetben egyenlő és egyenlőbb egyházak között, szükségképpen instrumentalizálja, továbbá egyben valamilyen módon privilegizálja az egyiket és tartja kártékonynak (ezért igyekszik háttérbe szorítani) a másikat. A történész itt előnyös helyzetben van: megadatik neki, hogy történelmi és bibliai példák sorával mutassa be a két szféra ideologizált egységének valódi alapját, a kölcsönös, de rövidlátó érdekazonosságot.Miközben a szerző az egyházi és politikai torzulások ellen harcol, szüntelen a polgári átalakulás, az alkotmányosság, a demokrácia és az emberi jogok védelmezőjének bizonyul. Újra és újra visszatérő példája a reformkor, annak kimagasló egyéniségei, akik annyi terhes évszázad után levonták a történelmi tanúságot, amikor az állam és egyház elválasztásra törekedtek és miden vallással, felekezeti csoportosulással eg)fenlő távolságot igyekeztek tartani. Ahogy ők sem, úgy a szerző sem vallás- és egyházellenes, sőt az előzőekkel együtt védi ezek igazi autonómiáját. Ha pedig azt tapasztalja, hogy egyesek valamilyen beszűkült logika alapján eltekintenek bizonyos jelenségek gazdasági, társadalmi és politikai összefüggéseitől, és a vallást magát támadják, ő differenciál, sőt ezek védelmébe szegődik, megpróbálja kibogozni az összekuszált szálakat. Bár a szerző legtöbbször keményen ostorozza a nagyobb és kisebb, ún. történelmi és újabb eredetű vallási közösségek vagy a politikum torzulásait, képes elismerni és méltatni a bennük végbemenő pozitív változásokat is.A kötetben összegyűjtött másfél évtized egyház-, részben kultúr- és pártpolitikai eseményeire reflektáló publicisztikákban karakteres véleménnyel találkozunk.