Zsigmond király honvédelmi politikája (dedikált példány) [antikvár]

I I. A nemesi felkelés. A rendi Magyarország nemeseraberének kétségkívül egyik legsarkalatosabb kiváltságát jelenti az a jog, hogy más társadalmi rétegek egyéneitől eltérően, királyi zászló alatt — „sub vexillo regio" — és fejenként — „per se et per-sonaliter" — szállott hadba. A nemesi előjogok első korszakában ez annyit jelentett, hogy a várjobbágyoktól, várnépektől, határőröktől és székelyektől eltérően, a nemes nem tartozott a megyésispán, vagy más királyi közeg katonai parancsnoksága alá, hanem közvetlenül az uralkodó vezetése és lobogója alatt harcolt. Hasonlóképen éles határvonalat vont a „per se et personaliter" elv egyrészt a nemesember, másrészt a városi polgár, a tnróczi és liptói jobbágyfiú, vagy a szepesi lándzsás jogállása közé is. Az említett népelemek ugyanis nem fejenként rótták le hadi kötelezettségüket, hanem számarányuknak megfelelően, a király által megszabott kontingens kiállításával növelték az állam katonai erejét. E sarkalatos nemesi kiváltság előzményeire vonatkozó vizsgálatok azt mutatták, hogy a „sub vexillo regio" és az ezzel összefüggő „per se et personaliter" történő hadakozás eredetileg nem a nemesség, mint szabad birtokos elem előjoga volt, hanem kezdetben a királyi szerviensek testületéhez kapcsolódott. A királyi zászló alatt személyesen történő hadbaszállás eredetileg a tényleges uralkodói kiséret, a „do-mus regia" harcos hivatású elemeinek kiváltsága, mely csak a királyi família nagyarányú kibővülésével és jogainak a XII. század közepétől kezdődő eldemokratizálódásával szállott át a birtokos szabadok egyetemére, a nemességre.^ A legkülönbözőbb elemek kiemelése addigi „kondíciójuk" kereteiből, az államhatalom, a királyság műve volt és így szükségképen annak katonai-politikai céljait volt hívatva szol- ^ Váczy Péter: A királyi szerviensek és a patrimoniális királyság (1928) 31 kk; A szimbolikus államszemlélet kora Magyarországon (1932) 72 kk.