Trencsényi-Waldapfel Imre (1908-1970) (dedikált példány) [antikvár]

TRENCSENYI-WALDAPFEL IMRE (1908- 1970) Még alig hangzottak el a szavak, alig láttak napvilágot a neki dedikált tanulmányok, amelyek hatvanadik születésnapját ünnepelték, mikor döbbent megrendüléssel vettük a régen fenyegető s mégis olyan váratlan tudósítást lürtelen haláláról. Mint a Magyar Tudományos Akadémiának két évtizede tagja s az I. Osztályon hat éven át a klasszika filológia egyedüli képviselője, mint a budapesti egyetemnek két évtizeden át s utolsó éveiben egyedüli klasszikus filológus professzora, mint a magyar ókortudomány idegen nyelvű publikációs orgánumának, az Aeta Antiqua-nak alapítása óta főszerkesztője és az Antik Tanulmányok-nak alapításától szerkesztőbizottsági tagja, mint az Ókortudományi Társaság elnöke, a magyar ókortudománynak vitathatatlanul legfőbb képviselője volt, s tudományszakunk két évtizedes hazai történetére az ő személyisége nyomta rá a bélyegét. ICikerülhetetlenné taszi ez a feladatot, hogy mikor bámulatosan sokoldalú életművének azt a részét, amelyet a klasszika-füológiának szentelt, most mint lezárt egészet kíséreljük meg felmérni, egyúttal egész tudományszakunk hazai történetébe állítsuk be ezt a több mint négy évtizedet felölelő munkásságot. Abban az évben, amelyben Trenesényi-Waldapfel Imre első publikációja megjelent, különböző céllal és szempontból három felmérése is készült a hazai klasszika-filológiának, amelyeknek eredménye szinte teljesen megegyező volt. Huszti József «A magyar tudománypolitika alapvetése» e. kiadványban állapította meg, hogy «a kezdet (ti. az 1870-es évek) szép lendülete után a kezdet- 1 Antik Tanulmáiiyok