"...tsak bújdosás vólt életünk..." (dedikált példány) [antikvár]

tsak bújdosás vólt életünk 'Nagy szerencsénk, hogy az 1734-ben a karcagúj szállási nótáriusságra megválasztott Varró Istvánt (1698-1770)' nem kizárólag az újdonsült mezőváros- és egyházközsége hivatalos ügyeinek képviselete foglalta le, de végzettségének megfelelően a história is érdekelte. így aztán Karcagon kiteljesedő munkássága nemcsak a redempció előkészítése és lebonyolítása körül szerzett érdemekben mérhető, hanem abban is, hogy ránk, pontosabban a tudományos világra hagyományozta a kun miatyánkot, idős korában pedig megírta a karcagi református templom tilalmazott építésének (1743-1755) krónikáját,' úgyhogy őt tekinthetjük a város első történetírójának. Nótárius lévén maga is kezelte, gyarapította, rendezte a város írástárát, s mert templomtörténeti összefoglalása az események naplószerü rögzítése, hivatalos iratok, levelek, átiratok, kérvények gyakorta szó szerinti közléséből állt össze, hihetjük várostörténeti kutatásokat végzett, megfigyeléseket tett. Ezek mellett jó történeti forrásnak bizonyulhattak azok az idős helybeli gazdák, akik még valamikor a hódoltságkor idején, az I620-30-as években születtek, olyan idősebb "adatközlő" pedig, aki bennünket érdeklő történelmi időszak eseményeit megélte, nem is egy élt Karcagon. Ők azzal summázták ezt az időszakot, amit címnek választottunk, vagyis: " tsak bújdosás vólt életünk " Kissé cirkalmasabban, de ugyanezt vetette papírra Varró István is, amikor a sok pusztulást megért karcagiak felekezetükhöz való hűségére figyelmeztetett. Bevezetésén nem árt kicsit eltűnődni, mert igazi, tömény várostörténeti vázlat ez az 1660-1711 közötti időszakról: "Jóllehet ezen Nemes Nagy Kunsági Districtusban lévő Privilegiáh Kardszagújszállása Várossában megfundáltatott Helvetica Confessión (:mint neveztetünk:) való Lakosok minden emberi emlékezetet fellyül halladó időtől fogva sok kibeszélhetetlen viszontagságoknak, Sokszor hol Tatároktól, hol Ráczoktól,A Karcagi Református Egyház anyakönyvében csak halálozásának időpontját találjuk meg: 1770. április 29-én hunyt el torokfájásban. Szabolcs megye kimutatása szerint 1712-ben Szovátról Madarasra szökött egy Stephanus Varró nevű gazda, de Karcagon csak az 1730-as években jelenik meg a ~ családnév. Karcag az 1734. szeptember 10-én kelt uralkodói adománylevéllel évente négy (Mátyás - február 4.; Margit - július 13.; Mihály - szeptember 29. és András - november 30. napján) országos vásár tartására kapott jogot a Kamarától.A kun miatyánkkal foglalkozó tudósok Varrótól származtatják a Kollár Ádám udvari tanácsos által lejegyzett nyelvemléket. In. Mándoky Kongur Istx'án: A kun nyelv magyarországi emlékei. Karcag, 1993. 38.