Tűz és tánc (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ (helyett)A tradíciót nem lehet úgy őri^i, mint a pos^t a lőportornyot, vagy a takarékpén^árt, a tradíciót csak úgy lehet öri^i, mint a Vesta-sí^ü^ek a tü^et: folyton éles^eni kell, hogy ki ne aludjék. Pedig a tü^k mindig kialszanak, ha ai^ok nem lángolnak, akik a^ oltár mellett állnak."(Hevesi Sándor)Az ember egyik legcsodálatosabb érzése a szülőföld szeretete. Napjainkban különösen tapasztalható ez a ragaszkodás. Az urbanizáció parancsára könnyezve hagyják el a lakók tanyáikat. Meghatódva lép szülőföldjére elszakadt hazánk fia, sőt, szívesen küldi gyermekeit nyári táborokba, hogy anyanyelvéről és nemzete népművészetéről tanuljon. A patrióta időt és erőt nem kímélve dolgozik a lelkéhez nőtt tájért. Mindnyájan úgy érezzük, adósai vagyunk szülőföldünknek. Jólesik egy kicsit törleszteni Neki.A Tűzvész és a faluban született Fergeteges tánca tette ismertté Szatmárököritó nevét. Egyike azoknak a szatmári falvaknak, amelyekről Móricz Zsigmond így fogalmazott:Egy évezreden át szinte megközeKtheteden volt ez a vidék és különösen a láptól északra, és a Szamostól a Tiszáig, soha sem volt jóformán az egész évezred alatt igen nagy népáramlás. Török, tatár erre csak vendégségbe járt, hadak útjába ez a hely sohasem esett, csak természetes úton fogyott, szaporodott, s míg a Duna-Tisza közén a török korban háromszáz községből harminc is alig maradt meg, itt minden falu felveszi adatait az Árpád korig."Ezek a gondolatok késztetnek bennünket arra, hogy leltárt készítsünk 750 éves falunk múltjáról. Megőrizve az elődök korának szellemét.Ököritófülpös, 1992. évébenBálint István nyugdíjas iskolaigazgató