Tüzek a harcmezőn (dedikált) [antikvár]

Egyik szerző által dedikált.
Az olvasó - megítélésem szerint - igen hasznos, komoly figyelmet igénylő könyvet vesz a kezébe, amely széles területen tárgyalja a katonai tevékenységek során a tüzek előfordulásának lehetőségeit, az „égő tüzet" mint a katonai célokra felhasználható jelenséget, ennek haditechnikai eszközként kifejlesztett változatait és az alkalmazásuk módjait, valamint következményeit. Az olvasó, ha figyelemmel kísérte és kíséri a korszerű harceszközök fejlődéséről szinte szünet nélkül érkező információkat, úgy gondolom, magáévá teszi a szerzőknek a könyvben többször is elhangzó azon figyelmeztetését, hogy egy lehetséges háborúban a tüzek különféle megjelenési formáival és sokféle hatásukkal, megnövekedett veszélyességükkel számolnunk kell. Az okokat vizsgálva azt látjuk, hogy a korszerű hadseregek fegyverzetében a tűzfegyverek, a robbanó harceszközök mennyisége rohamosan nő, és ennek eredményeképpen a csapatoknál mind több és egyre differenciáltabb tűzérzékeny és tűzveszélyes anyag halmozódik fel. Másik oldalon pedig ott áll, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődéssel, a gépesítés fokozódásával az országok - háborúban pedig a hadszínterek - üzemanyag-termelő, -feldolgozó és -ellátó rendszere törvényszerűen együtt fejlődik. Ennek az a következménye, hogy a hadszínteret az olaj- és a gázvezetékek, állomások, kutak szövevénye hálózza be. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a gépesítés általános elterjedésével a lakott helyek önmagukban is tűzveszélyesebbek lettek, hiszen napjainkban a legkisebb település is alig képzelhető el gépkocsik, motorok, olaj kályhák, kazánok és a számukra tárolt üzemanyag, fűtőanyag nélkül. Ezt az önmagában is eléggé sűrű hálózatot háború esetén az „olaj- és benzinéhes" hadseregek ellátására létrehozott tábori üzemanyag-ellátó vezetékrendszer még tovább sűríti. A veszélyes pontok hálózata a fegyveres küzdelem igényelte hatalmas mennyiségű lőszer-, robbanóanyag-, gyújtóanyag-raktárakkal és szállítóvonalakkal még erőteljesebb lesz. Az arcvonalhoz közeledve a tűzveszélyes pontok sűrűsége egyre nagyobb.