Új versek (dedikált példány) [antikvár]

önéletrajz-féle Vagyok magyar-e honba születtem, Kisgyerekként bébiételt ettem, Bukdácsolva ide-oda mentem, Fájdalomtól sírtam sajnos menten, S ahogy a fokokon egyre tovább mentem. Rájöttem, hogy éltem csakis akkor mentem. Úttörő, ha leszek, azután meg KISZ-tag, Hiszen kilógni a sorból akkor nem szabadott, Később meg testemre gyakorló szabatott. Hadnagyomra szórtam minden átkom, régen. Ekkor volt a "topon" szegény Ronald Reagen, Aztán, ahogy írták "töltőtoll-koptató" Voltam iliegálban vezetés-oktató, S műveltem a Népet, hogy erőmtől tellett. Mire kitanultam 2 és 1/2 év kellett. Majd lettem közíró, publicista, költő. Anyám jóvoltából jó sok pénzt elköltő. Zenéigettem, nyomtam szilárd billentyűket. Összeszedtem hi-fi-s szuper szerkentyűket, S írom versem konok bátor fejjel, Nem itatom magam konyakkal, csak tejjel, Szexben, szerelemben sosem volt szerencsém. Pedig akadt volna jószívű menyecském. De én várok mindig: úgy élem az éltet. Hogy az Igaz legyen; a Jóság éltet