Újjászületett remekművek (dedikált példány) [antikvár]

Történelmünknek bizony voltak szomorú időszakai, amikor a pusztítási kedv, vagy egyszerűen értékeink megbecsülésének hiánya az enyészetre hagyta pótolhatatlan nemzeti kincseinket, mindig akadtak gondoskodó kezek, melyek a romlás és rombolás elől mentették, elrejtették őket jobb időkre. Nem volt ez másként hazánk alföldi szegletében, Szegeden és környékén sem. Újra eljött az idő, amikor e tárgyak ismét fontossá váltak, s a méltatlan elfeledés homályából lassan előjöttek és új életre keltek. És micsoda kincsek ezek, mint pl. az egykori Csongrád, Csanád és Torontál vármegyék elöljáróinak, nobilitásainak arcképei, vagy a szépségesen faragott szobrok, tájképek és kultikus emlékeink. - Mert ki ne csodálná meg egykori királyaink, pl. Mária Terézia barokkos arcának rizsporos pírját, vagy V. Ferdinánd képmásán a magyaros viseletű, huszártábornoki egyenruhát, avagy a magyarság nagy államférfijainak (Kossuth, Széchenyi, Deák és Andrássy) egész alakos látványképeit...! És, hogy sokszor milyen lehangoló állapotban, elhagyatva hevertek e festmények raktárak mélyén, házak sufnijaiban! - Ligeti Antal, Wándza Mihály, Than Mór, Vastagh György, Roskovics Ignác magyar festők, Martin van Meytens osztrák, és más holland barokk mesterek felbecsülhetetlen értékű művei sérülten, betegen „kezelő orvos" nélkül voltak kosszú időn át. - Vagy mégsem? Mert történelmünkben vannak azért építő korszakok is, amikor végre gazdára és gondozásra találnak e műkincsek! Szabó Tamás restaurátorművész Szegeden - éppen negyed évszázada -, felismerve e műalkotások felbecsülhetetlen eszmei értékét, felvállalta gondozásukat és a munkával járó felelősséget. Aprólékos pontossággal vizsgálja a művek alkotóanyagait, felépítését, tulajdonságait, a bekövetkezett károsodásokat és azok kiváltó okait. Mindehhez azonban alapos ismeretekre van szüksége, mind az alkotó életművéről, mind a korról, amiken azok megszülettek. Kutatások és vizsgálatok kosszú sora alapján, a társtudományok művelőivel együtt dönthet a helyreállítás legmegfelelőbbnek tartott módszereiről, és ő nem sajnálta az időt és fáradságot, hogy tanácsot kérjen, vagy konzultáljon tapasztalt kollégáival. Felelőssége tudatában a restaurátor így lát hozzá nem kevéske fáradságos munkájához, melynek eredménye nemcsak látványos, de mindnyájunk számára hasznos is. Szegényesen berendezett középületeinkbe, a polgári lakások falaira lassan visszakerülnek azok a művek, amelyek odavalók: hirdetve kultúránk folyamatosságát, nagyszerűségét és megbecsülését. Közgyűjteményeink megújult kiállításain ismét láthatóak azok az alkotások, amelyek eddig onnan nagyon hiányoztak. A nagyközönség, aki végül felkerekedik, hogy megcsodálja a régi-új pompájában helyreállított, újjászületett remekműveket, talán el is felejti a restaurátort, akinek mindezeket köszönheti. Ám a munkáját művészi szinten szolgálót aligha bántja ez, mert őt az alázat vezeti az eredeti alkotó eredeti művének tisztelete, valamint a mesterségek évezredes hagyományainak megbecsülése iránt. Nekünk viszont nem szakad megfeledkeznünk kollégánk áldozatos munkájáról, és e csodaszép kiállítással köszönetünket és hálánkat kívánjuk kinyilvánítani.