Ujjlenyomat (dedikált példány) [antikvár]

ElőszóNagyon találó a fenti cím, mivel az ujjlenyomat az identitás kétségtelen bizonyítéka! Két egymással egyező redőminta nincs, sehol a világon. Arc, szem, hang, mozgás, testalkat - mindez összetéveszthető, nem jelzi egyértelműen egy ember azonosságát, de ujjaink végén a bőrredők rajza csak a sajátunk: egyéniségünk védjegye.Ilyen a vers is, a próza is, ha önálló, hiteles alkotás! S ha egy kötetnyi vers és próza - ugyanattól az alkotótól egy élet védjegyeként - a nyilvánosság elé kerül, önvallomás jelleggel, s nem leplez, nem kendőz-szépít, hanem felfedi a valót: jót-rosszat, helyeset és hibásat, önmagáról s mindarról, ami személyiségével kapcsolatos, akkor az az írás hiteles, megértésre és elismerésre érdemes.Elíz könyvében a versek-prózák sora az emberélet útjának felén" kicsivel túl, tapasztalatokkal a háttérben, ezzel a szándékkal állt össze kötetté. így lett témaköre gazdag, sokirányú, sokszínű. Jellemző rá a bonyolult összefüggések felismerése; látásmódja visszatekintő, de a jelenre is figyelő, a jövőt is kitapintani képes. Összegző és elemző módon igyekszik közölni mindent, ami számára fontos és felfogható a tág univerzumból és a maga személyes, szűkebb világából.Nagyon tudatos módon bontja ciklusokra mondanivalóit, de magukban a versekben sok az ösztönösség is, s ez így jó, hiszen az a fajta lírai költészet, ami az övé, ezt a sejtő érzékenységet feltételezi. Ugyanakkor az érzelemre ható versek közül kicseng néhány gondolati, sőt, didaktikus költemény is.