Ünnepi kötet (dedikált példány) [antikvár]

Nagy MArta Köszöntő Nem különösebben kivételes dolog egy ünnepeltnek ajánlott szakmai kötet elé egy nem szakmai, hanem a személyiségről szóló bevezetőt írni. Kivételessé az teszi, hogy Boytha Enikő személyisége kivételes. Nem is gondolom, hogy sikerül ebben a pár sorban megragadnom, de azért próbálkozom mégis, mert olyan természetű ember, akit a szakma szenvedélye olyannyira dominál, hogy mellette háttérbe szorul kissé maga az ember, s ha valanrüt megmutathatok belőle, az gazdagíthatja a kollégái, hallgatói róla alkotott képét. Nem én adok ajándékot Boytha Enikőnek ezzel a kis köszöntővel a születésnapi kötet előtt, hanem csupán megköszönöm, amit tőle kaptam: azt a felbecsülhetetlen értékű ajándékot, hogy szakmai életutam egy jelentős részén vele együtt dolgozhattam, a murűcámban tanítóm volt, aki barátságával is megajándékozott. Kedves Olvasó! Akit muiücakapcsolatból jól ismerünk, arról nem szoktuk elolvasni a „Ki kicsoda" szócikkét. így aztán nem tudhatod azt a száraz tényt sem, hogy 1953-56 között Enikőt, aki előtte joghallgató volt, az ország összes egyeteméről kizárták. Az időpontból bizonyára könnyű kitalálni, hogy ez politikai indíttatású esemény volt, s azt sem nehéz elképzelni, hogy milyen hatással lehetett ez egy fiatal nő életére. Ami meglepő, hogy maga a tény meglepő. Ma, amikor oly sokan hivatkoznak hajdani politikai meghurcoltatásukra, oly sok ember számára mentség saját teljesítményhiányára a hátrányos indulás, jellemző Enikőre, hogy bő húszéves munkatársi viszony után magam is a lexikonból olvastam. Ahogy átélte ezt az eseményt, az sokat mond az emberről. Kezdődött onnan, hogy fel se merült benne, hogy a másik utat válassza, a megalkuvást, bármilyen nagy volt is a tét. Képes volt egyáltalán nem is mérlegelni, olyan erős volt az erkölcsi tartása. Sosem beszélt erről, de az önmagában bízása, s az a mély meggyőződés, hogy a helyes oldalon áll, valahogyan magától értetődően hozta azt az elszántságot, hogy meg fogja oldani az életét. És tette is. Nem attól szenvedett, hogy segédmuntós volt, ezt velejáró szükségesnek tekintette, hogy a vágyott pályára visszakerülhessen. A szenvedést szerettei bebörtönzése, a velük kapcsolatos bizonytalanság hor-