Ünnepnapok (dedikált példány) [antikvár]

BUD.\PEST A lány nem tudott aludni az út előtt. Az elutazás előtt. Pedig már volt ott. Fenn a nagyvárosban. A fővárosban, a fővárosomban, ahogyan hallotta oly sokszor, ő ezt sohase mondhatta, egyszertien a tények miatt, forgolódott, felkelt, kinyitotta az ablakot, kibámult, majü maga elé húzta a függönyt, fátyolt terítek a világra és utána ela'szom örökre, hülyéskedett, annyira akarta, hogy elmenjen, és most mégis mintha félt volna, izgult, kételkedett, pedig tudta, máskor is így volt, nem először hagyja itt a várost, habár, hogy így évekre menjen el, no persze, azért haza-hazaugrik, nincs is a z olyan messze, ez még nem történt, de elmúlik a dilemma, csak már legyek a vonaton. Utána már minden olyan könnyii, friss és vidám, bárcsak egyedül mehetnék ki az állomásra, díszkíséret nélkül, de nem, a szülei vele lesznek, szálfanövésű apja, csinos anyja, és hát az öccse, jól van, el fog múlni, el. Nem volt könnyű bejutni az egyetemre, de hát akarta nagyon, nála ez elég volt, legalábbis eddig, és még lámpalázat sem érzett annyira, megírta azt, amit kellett, úgy-ahogy szóban is megállta a helyét, és kész. Ennyi volt az egész. Hogy kit hagy itthon? A családon kívül? Annyira nem érdekes. Persze, hogy volt egy-két kapcsolata, a fiúk testét ismerte már, és ők is az övét, és nem is volt rossz, miért is lett volna, hisz akarta, semmi se volt akarata ellen, erre vigyázott, ezt fontosnak tartotta, habár megesett, nem tudja letagadni, hogy csupán udvariasságból, hogy meg ne sértődjön az a valaki, hogy ne rúgjon, marjon belé, odanyújtotta az ajkát, sőt néha többet is, de utána nem érezte azt, amit akkor szokott, ha jót telt, azt a könnyedséget, azt a percnyi lebegést, nem, inkább nehéz lett, rosszkedvíí., irgalmas nővér vagyok, és grimaszt vágott, és persze, hogy mindig rosszul alakult, soha többet, nem, nem, mondogatta, inkább sértődjön meg, átkozzon el, mert az a valaki rendszerint többet is akart, vagy mást is, nem fogta fel, hog}' ez csak k ö n y ö -r ü 1 e t, és akkor magyarázkodni kellett, védekezni, ez még elviselhetetlenebb, inkáb egyenes leszek. És leszámítva c pár kitérőt, az is