Út az elnyomásból a szabadságba [antikvár]

TISZTELT OLVASONK! Ez a könyv, amelyet Ön most a kezébe vesz, lényegében nem más, mint napló. Feljegyzései két évről szólnak 1988 elejétől 1990-ig, és a Krisztusba vetett töretlen hitről, a szeretetről, a szolidaritásról és az igaz hazafiságról tanúskodnak. E könyv lapjain egy református egyházi közösségnek, vezetőinek, presbitériumának és lelkészének nagyszerű tettéről olvashatunk, melyet a Romániából menekülő magyarok és a nem magyarok támogatásához nyújtottak. Az egész könyvön átvonul az a szilárd meggyőződés, hogy mindezt csak a krisztusi tanításba vetett mélységes hittel lehetett véghezvinni. Láthatjuk továbbá, hogy ehhez szükséges volt a hívő közösséget alakító több évtizedes munka is, ennek nyomán vált a gyülekezet alkalmassá e csodálatos két év feladatainak végrehajtására. Csak ezzel az elkötelezett hittel és csak ennek alapján lehetett véghezvinni ezt a felfoghatatlanul nagy és szerteágazó segítséget határainkon innen és túl, egészen az amerikai kontinensig. Ez a könyv a szeretetről szól. Az Isten és az ember szeretetéről. Ebből fakadt az a szolidaritás, ami nem tett különbséget, ha segíteni kellett magyamak és románnak, reformátusnak vagy bármelyik más felekezethez tartozónak. Tettükkel nemcsak a hazai segítők figyelmét irányították a súlyos romániai problémára, a segítség szükségességére. Tömegével jött a támogatás a hazain kívül Ausztriából, Németországból, Svájcból és főleg Hollandiából. Az adományozáson túl, mély emberi és hitbéli barátságok születtek szinte a fél világon. És ezek a kapcsolatok megmaradtak és máig fennállnak. Ez a könyv méltó példája a hazafiságnak. A drámai események hallatán, a menekültek érkeztekor tömegesen mozdultak meg az egyházközség tagjai, hogy határainkon kívüli honfitársainkon segítsenek. Legtöbbször talán nem is az anyagi segítség volt a döntő, hanem annak kimutatása, hogy hozzánk tartoznak ők is, hogy egybetartozunk - határon innen a segítőkészséggel, a túloldalról a hála kifejezésével. A faragott kopjafa és linómetszet mellett ezt bizonyítják a hála levelei. Köszönjük a szerzőnek, Pánczél Tivadar református lelkészünknek és feleségének „papnéninek", hogy mindezt a sok élményt írásukban megosztották velünk, mert mindennek nemcsak őbennük kell továbbélnie, hanem a XVI. kerület minden polgárában is. Nagylelkű önfeláldozásuk a kerület történetének, de a magyar történelemnek is ékköve. dr. Szabó István Kovács Péter református püspök polgármester