Üzenet az ereknek [antikvár]

APAI INTÉS 1946-ban nagy vendégsereg - rokonságunk és ismerőseink -gyűlt össze Barnabás öcsém keresztelőjére. Nehéz idők jártak, szüleimnek mégis sikerült gazdag asztalt varázsolni az ünnepre. A díszesen megrakott asztalról időben elcsentem egy szép műcsokoládés süteményt. Már inaltam volna el a zsákmánnyal, mikor egy rosszindulatú rokon felkiáltott: - Anni! A gyerek ellopott egy süteményt! - Megálltam. Édesanyám kedvesen, mosolyogva szólt hozzám: - Andriskám! Mit csináltál? -Anyámnak segítendő azonnal válaszoltam: - Láttam, hogy ezt a süteményt leszarta egy légy. Gondoltam, legjobb, ha elviszem, mert különben valaki más megenné. A botrány leírhatadan volt, sápítoztak, büntetést követeltek a vendégek. Igyekeztem a többi gyerek közé vegyülni, és félelemben töltöttem a délutánt. Vártam a fenyítést. Este végre Édesapám az ölébe ültetett: - Tudod, kisfiam, így nem szabad beszélni! Aztán somolyogva halkabbra vette a szót. - Csak, ha barátok közt vagyunk! - (1965) 10