Év-könyv (dedikált) [antikvár]

Valamelyik esztendő szilveszteréjszakáján Nagyszeg felett vakító fényesség villant fel, olyasféle, mintha egy gigászi villámnak vagy egy óriási fényképezőgép hatalmas vakujának a fénye lett volna; és hirtelen földöntúli világosságba borult a végeláthatatlan rónaság közepén, a Lomha-patak két partján terpeszkedő, kicsinyke mezőváros. Egyetlen másodpercig csupán, nem tovább, s ahogy letelt a kiszabott, rövidke idő, a fényesség menten visszaenyészett a sötétség méhébe. A nagyszegiek talán észre sem vették a villanást. A tejszerű, sűrű fény azonban egy hosszú-hosszú pillanatra láthatóvá tette a városkát. Feltárta érhálózatát: a széles és a kevésbé széles utcákat; rávilágított belső szerveire: a rendezetlenül álló házakra, a városháza szecessziós íveire, a kápolna zömök tornyára, a templom karcsú, magasba törő alakjára; és végül megmutatta mélán keringő, néhol lassuló, másutt nekiiramodó, életet adó és életet fenntartó vérét: a házak falai mögött, vagy a korcsmák asztalainál ünneplő embereket.