Bővebb ismertető
Részlet:Vajda János hírlapírói pályája 1855-ben, a Török János szerkesztette Magyar Sajtónál kezdődik, és több mint négy évtizeden át, haláláig (1897. jan. 17.) megszakítás nélkül tart. Az öregedő költő, aki úgy érzi, nem kapta meg a műve által kívánt mértékben kortársai elismerését, élete utolsó évtizedének elején így sóhajt föl válogatott prózai munkái megjelentekor: "Csöndes irtózattal és mélabúval tölt el e négy évtizeden át általam prózában írott különféle tárgyú cikkek és munkálatok sokasága. Mintha egy óriás piramis emelkednék előttem, melyet az ókori rabszolga munkásságával emeltem sorsom mostohaságának emlékeül. Mert bizonyos, hogy mindeme művek, igen csekély kivétellel, a létért való küzdelem sanyarú kényszerűségének szüleményei. Verset írtam, nem mikor kedvem - mert az volt mindig - de csak mikor időm volt hozzá. Prózát kellett írnom, vagy akartam, vagy nem , későn, korán. E cikkek mindegyike egy-egy sírhalom, mely alá egy meg nem született költemény eszméje, hangulata, mint megannyi villi van temetve. Talán még némely verses művem is jobb lehetett volna, ha több időt, pihentebb erőt fordíthatok ezek kidolgozására..."