Dicsértessék... (dedikált példány) [antikvár]

Dicsértessék! A katolikus magyarság számára megszokott, családias, már-már szokványos köszöntés mondása közben, alig, vagy egyáltalán nem gondolunk arra, mit is jelent Istent dicsérni. Egyébként sem áll rá a szánk más, legfeljebb önmagunk dicséretére. Mert másnak a dicsérete, feltételez egyfajta alázatot. Nem álszent, álszerény, érdemet szerző, a dicséretért jutalmazást, kivételezettséget, előjogokat remélő magatartásról van szó. Az alázat elismerése annak, hogy nem csak én lehetek az, akit Isten szeret. Emberi viszonylatban pedig annak belátása, hogy más is lehet kedves, szeretetreméltó, tehetséges, rátermett, nemcsak én.Minden bizonnyal ebben a szellemben írta Dr. Majzik Mátyás a Mécsesben és a Jobb Latorban megjelent gondolatait.