Életépítés (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: Körülöttünk zúg, rohan, tajtékzik, égbemeredő hegyek és óceánmélységű szakadékok között sodródik útján. Mi élünk őbenne, vagy ő él mibennünk?... Néha rózsaszínű álom, legtöbbször azonban súlyos realitás, öröm és gyönyörűség, fájdalom, nyomor, ínség és kétségbeesés, de mindenkor mélység és magáhozrántó varázslatosság. Olyan, mint a kaleidoszkóp: mindig más és más az arca. Sphynx, mely telve titokkal némán néz, hideg, sokat sejttet s ha kérdezzük: nem felel. Igy állandó talány, izgató titokzatosság... Millió meg millió parányi részből felépült nagy harmónia, melynek óriási egészében felolvad és semmivé lesz az emberektől származó apró-cseprő diszharmónia, mindig új és mindig régi..., ezt nevezzük életnek... Valaki akarta, hogy légy. Valaki akarta, hogy eljöjj ide. Valaki elküldött és visszavár. Sok fény gyúl ki életutad körül, de nem mind igaz fény. Talán éppen azok nem, amik értelmedet és szívedet a legközelebbről nyaldossák és szemed előtt legszebbnek ragyognak fel. Legyen erőd. Keresd az igazat, hogy visszaérj... Mert elküldött Valaki és visszavár...