Isten kezében (dedikált példány) [antikvár]

Amikor imádkozom a zsolozsmát, a zsolozsma egy részét, azt mondom ki, hogy szeretem az Istent, de azt is, hogy fáradt és szótlan a lelkem; hogy boldog vagyok, de azt is, hogy teher az élet; könyörgök és magasztalok, hódolok és panaszkodom; meglátom a fölséges Istent és megértem a magam törpe szegénységét... Semmi rendkívüli nincs benne, semmi különös, csak az, ami mindennap betölti a lelkemet. Nem döbbenek rá ritkán hallott igazságokra, hanem belemerülök életem fel- és leszálló hullámaiba... Nem lesz életem külső valóságaiban más, mint eddig: hullámhegy és hullámvölgy, és mégis más lesz mélységes értelemben, mert hullámhegyen és hullámvölgyben, örömben és bánatban, bűnben és erényben Isten kezében pihen az életem! A vasárnapi vesperae zsoltárait imádkozva is megszólal lelkem minden húrja, megcsendül szívem minden érzése; kérdések és feleletek, problémák és megoldások, emberélet és világtörténelem, kicsiny élet és fölséges emberi hivatás, röviden: minden, ami bennem él, ami körülvesz, előtűnik, választ kap Istentől és bennem boldogsággá válik.