"Lábam előtt mécses a Te igéd" I-IV. (dedikált példány) [antikvár]

Egyetlen igevers által is szólhat hozzánk Isten, de összefüggéseiben érteni az igét több és igényesebb feladat. Köny-nyebb a helyzet az Újszövetség olvasásakor, nehezebb az Ószövetség esetében. Ha a Zsoltárok könyvét olvassuk, könnyebb helyzetben vagyunk, de számos részlete van az Ószövetségnek, ahol szükség van némi segítségre. Ezt a legszükségesebb segítséget óhajtja a bibliaolvasó kezébe adni ez a munka. Egy-egy igeszakasz elolvasása után hozzásegíthet, hogy értsük és épüljünk, sőt az Ószövetség sokszínűségére és gazdagságára is rácsodálkozhatunk, példájaként annak, hogy az ige nagyobb, mint értelmünk és szívünk befogadó képessége. Mivel e munka az alapszövegtől elindulva, jó magyarázatok elolvasása után készült rövid összegezések sora, segítségére lehet igehirdetőknek is. De nem pótol kommentárokat, mert nem is ilyen igénnyel íródott. Ha a bibliaolvasás során az Ószövetséget kezdjük olvasni, mindig érzünk valamiféle kötelességszerűséget. Nekem legalábbis ez volt sokáig az érzésem, s talán így kaptam ösztönzést, hogy az Ószövetséggel alaposabban foglalkozzam. Ennek az elmélyülő érdeklődésnek gyümölcse ez a könyv. A munka célja az tehát, hogy segítséget adjon a naponkénti bibliaolvasás során az Ószövetség jobb megértéséhez. Természetesen semmi kivetnivaló nincs abban, ha az új szövetség népe az Újszövetség lapjait forgatva érzi igazán otthonosan magát a Bibliában. Azt tekintettem feladatomnak, hogy az Ószövetség ismeretének gazdagításával növekedjék a teljes ige utáni vágy és érdeklődés, s a bibliaolvasásban csökkenjen a kötelességszerűség, a merő formalitás. Az Újszövetség esetében jól munkálják ezt a szándékot a különböző kiadványok, s a sajtóban rendszeresen megjelenő rövid magyarázatok. Ugyanezt nem lehet elmondanunk, ha az Ószövetséget vesszük tekintetbe. Könyvem ezt a hiányt is igyekszik pótolni. AZ ÉG ÉS FÖLD URA 1 Mózes 1,1-19 Jóllehet a Biblia első fejezeténél kezdtük olvasni az igét, ne gondoljuk, hogy időrendben ugyanígy írták elejétől végig, folyannatosan. A Szentlélek ihlető munkája igen változatos volt, ami még csodálatosabb így,.mintha a Szentírás készen hullott volna alá az égből. A Biblia központi üzenete az, hogy Isten szabadítója népének. Előbb az egyiptomi szolgaságból, majd a maradék számára a babiloni fogságból, s az egész emberiségnek Jézus Krisztus által bűnből és halálból. Amikor az embert ez megragadta, akkor támadt ilyen kérdése is: igen, de mi volt kezdetben? S a válasz rá az, hogy ugyanaz az Isten, aki nekünk szabadítónk, alkotta a mennyet és a földet Is. A rövid, tömör közlésben hallatlan céltudatosság, tervszerűség és küzdelem van. Isten teremtő szóval és cselekvő közbeavatkozással lépésről lépésre haladt előre és megteremtette az élet szükséges feltételeit. Visszaszorította a sötétséget. A mély ősvizeket is partok közé fogta, hogy előtűnjön a szárazföld, s kedvező talaja lehessen legelőbb is az alacsonyabb rendű növényi életnek. Majd pedig - a korabeli világkép fogalmai szerint - befedte az egészet egy hatalmas boltozattal, hogy felülről a vizek alá ne zúduljanak. Ámde: a Nap, Hold, meg a csillagok azon a negyedik napon Nem áll mégiscsak a ifeje tetején itt minden? Ha összevetjük e részletet a kor hatalmasabb népeinek a hiedelmeivel, ott az égitestek istenségnek számítottak. Itt viszont csak lámpák, s meghatározói időszakoknak, tehát meg vannak fosztva isteni méltóságuktól. A címszerű első mondattal egybecsendül a feltámadott Jézus igéje: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön" 28,18). Mindaz tehát amit Isten kezdetben alkotott és folyamatosan fenntart, a Krisztus uralma alá tartozik.