"Szeret engem az atya" (dedikált példány) [antikvár]

"Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett. Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtak őket, s ők megtartották a te szavadat.... Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid ... De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük." (Jn 17, 3-6. 9. 20-21. 25-26.) Az ezredfordulóra készülünk. Istentől elfordult, elközömbösödött világunkban utat keres hozzánk Jézus, a mi Üdvözítőnk. Ő mindenkiért meghalt, szeretne mindenkit megajándékozni az örök élettel, a vég nélküli boldogsággal. Ezért imádkozott kétezer éve az utolsó vacsorán, és folytatja könyörgését Egyházában ma is. Szentatyánk, II. János Pál pápa három évet szánt arra, hogy előkészületünk jó, a célnak megfelelő legyen. Az évek sorrendje talán meglepő, szokatlan: a Fiú éve, a Szentlélek éve, az Atya éve. Azután rádöbbenünk: a Fiú évéből a Szentlélek évén át jutunk el az Atyaévébe, vagyis a Fiúban, aki megtestesült, a Szentlélek megmutatja az Atyát: "Fülöp, aki engem látott, látta az Atyát is." (Jn 14,19)