Vallomás magunkról (dedikált példány) [antikvár]

ElőszóRégóta magamban hordom a gondolatot, hogy jó volna kiadni egy gyűjteményes könyvet, mely vallomás lenne történelmünkről, életünk-ről-szolgálatunkról és külföldi kapcsolatainkról. A gondolatból hála Istennek valóság lett.A könyv történelmi mélységből indul, az erdélyi unitárizmus tiszta vizű forrásától, ahonnan szivárványként ível át küzdelmes jelenünkbe. Számunkra az 1568-as tordai ediktum, nemcsak egy országgyűlési határozatot jelentett a sok közül, de létezésünk és történelmi hi-y}vatkozásunk alapját is mindenkor. A vallásszabadság törvénye még a',\>legkegyetlenebb időkben is a túlélés, a megmaradás reményét és lehetőségét jelentette nekünk. Ennek védelme alatt élt egyházunk a történelem viszontagságaiban, sokszor btivó patakként, várva a pillana-i tot, hogy új erővel a felszínre törjön. Egyházunk a vallásszabadság szellemében, kezdettől fogva bátran kiállott és harcolt az emberi jo-'gokért, melyek a világ minden részén, minden nemzeti és vallási;kisebbséget megilletaek. Mi itt Romániában kétszeres kisebbségben élünk: nemzeti és vallási kisebbségben. Számunkra ezért létkérdés a politikai és vallásszabadság.A második rész képezi tulajdonképpen a kötet fő részét, melyben 18 lelkész vall életéről és szolgálatáról. Mozaikszerűen áll össze a kor, amelyben éltünk és szolgáltunk. Ahány írás, annyi villanó lélektükör, annyi lélekharang, mindenikből felénk sugárzik és kicsendül a pozitív válasz: igen, érdemes Isten és a közösség szolgálatában élni és dolgozni. Minden egyházi beszéd és ima egy-egy tükörcserép, mely lelki arcunkat mutatja a világnak.,