Vándorúton (Dedikált) [antikvár]

Ösvény volt, amikor egy csöndes vasárnapon elindultam rajta. Idővel úttá nőtte ki magát, vándorúttá. Rajta jutottam el a fények és árnyak váltakozó játékában a megtalált pillanatok öröméhez, a szívet markoló szomorúsághoz, a találkozásokhoz… Vándorutam emlékeit most a betűk mondják el helyettem azoknak, akik majd beleolvasnak a könyvbe. A nagy utak ma már fárasztanak, szívesebben maradok idehaza, ameddig még lehet. a Szerző