Bővebb ismertető
ÉRZELMI ERŐTEREKMi is a líra és mi a feladata? Newton Manuszadzsjan örmény költő Költészet című versében kifejtett álláspontja szerint: A költészet örökös véradás, / A véreddel tápláld mások szívét, / Csillapítsd bennük a sok kusza vágy / Szülte önző, keserű szenvedélyt! / Ne ösztönös sebész, csapongó / Ápolónő légy, tárd ki csak, / Mint röntgen az ingből kibomló / Mezítelen mellet, hibáikat. / Lássák: hogy sugárzik belül szét, / Mint láz a betegben, mindenütt -/Nem a véred - bennük már az emberség/Éltető, hajnali napja süt." Ez a másokon történő segítés, másokért való aggódás jellemző Ladányi András életére, amit jelesül három e kötetbe foglalt szonettkoszorúja is tükröz, kifejez. (Nem felejthető el az a tény sem, hogy a bányászszakszervezeti lap főszerkesztőjeként szintén ezt a szolgálatot vállalta és vitte évtizedeken keresztül a nyugdíjazásáig.)Bármilyen műfajban fogant művei által, nemcsak napjaink, hanem az örökkévalóság előtt is képes felmutatni a ragaszkodó szeretetben kifejeződő hűség felemelő pillanatait. Pontos portréját rajzolta meg Bárányi Ferenc azokkal a mondataival, amelyekkel bemutatkozó találkozásuk keltette benyomásait rögzítette: Ladányi András mindig meglep engem. Amikor - jó néhány esztendeje már - egy közös barátunk bemutatott minket egymásnak, tiszteletet parancsoló szerénysége lepett meg. Nem úgy volt szerény, mint a kisbolya, hanem méltósággal. Nem alázatoskodva, hanem önérzetesen, anélkül, hogy tartásos tartózkodása agresszivitásba billent volna át. (Mert van a szerénységnek egy bizonyos fajtája, amely úgy nyomul, mintha visszahúzódna, úgy nem igényel semmit, hogy mindent követel.) Ladányi Andris abban a vendéglátóipari objektumban, amelyben megismerkedtünk, órákig csak a Bányamunkás főszerkesztőjeként volt - nagyon halkan - jelen, s csak a