Versem, az élet (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓSzázadunk szédületes iramú technikai haladását, leggtöbbször borzalommal figyelő emberi társadalom ellen vétkezik azon író, vagy költő, aki önző kertészhez hasonlóan, szerető gondossággal ápolt virágait, kizárólag önmaga gyönyörűségére, üvegháza mélyén őrzi, isteni adományként, lelkéből fakadt nemes gondolatainak leírását embertársai elől elrejti, vagy íróasztala fiókjába zárja.A szemet gyönyörködtető virágok, s a lélek örömét, vagy bánatát kifejező szép gondolatok, mind-mind a Teremtő adományai, a mindennapi élet küzdelmeit vívó, a pusztító erő kegyetlen könyörtelen-ségétől megrettent emberek számára. Meg kell hát dicsérnünk, úgy a Versem, az élet" költőjét, mind a nemes törekvésű kiadót, hogy egy gondolat-virág gyűjteményt, a szépet és nemeset értékelő olvasó kezébe juttattak.Most pedig megprobálom bemutatni Vindis Zoltánt, az embert és költőt. Az ember, féltőén szeretett családja boldogulásáért és a szabadságért, vállalta a szülőföld elhagyását, az élet emberfeletti küzdelmeit, és az örökké kínzó honvágy gyötrelmeit. A költő, (aki fiatalságának gondolatkincseit, a világégésben örökre elvesztette,) kifelé keményszívűnek mutatkozó, szókimondó ember, de a lélek mélyén őrzött Csend barátja, aki gyönyörködni tud, egy, zuhogó esőben, bokáig érő vízben sétáló gyermek felszabadult örömében. Olyan valaki, akinek egy szemétdombra dobott kakukos-óra látása, a legnehezebb elmúlás, az emlékezésnélküli elfelejtés, kínzó gondolatát idézi az eszébe. Olyan valaki, aki aggódva figyelmezteti, technikai haladástól megrészegült embertársait: vigyázzatok! Felelőtlen rohanásban, szétzúzódhat ember és a gép.Vindis Zoltánnak, különös értéke, hogy századunk gépesített rabságába kényszerített emberi élet apró mozaikjaihoz kapcsolódó mély gondolatait, nem az újszerűnek kikiáltott, sok esetben zavaros, formabontó módon, hanem közérthető szavakkal, mint egy-egy képet vetíti az olvasó lelki szemei, elé. Ebben nyilvánul meg, költeményeinek megkapó ereje és szépsége.Egy nemrég elhunyt barátom szavaival zárom mondanivalómat: Vindis Zoltán verseit olvasva, vagy hallgatva, mindig olyan érzésem támad, hogy mindezeket talán én is megtudtam volna írni."Ezen találóan szép méltatással ajánlom a Versem, az élet" költeményeit az olvasónak.Jakab István