Verset olvasunk és mondunk (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált. CD-vel.
Kell-e még a vers?... Ha nagy dolgokról, alapélményeinkről, életről, halálról, szerelemről, ha sorsról, szülőföldről, személyes és közös ügyeinkről beszél a vers, előbb-utóbb megtalálja érzékeny olvasóját. De a versnek segíteni kell, hogy eljusson olyanokhoz is, akik maguktól nem nyúlnak, ezért azért talán nem is nyúlhatnak érte. Ezt a küldetést vállalta Szűcs Ildikó, aki régóta fáradhatatlanul járja, a líra önkénteseként, a hazai s a határon túli magyar intézményeket, iskolákat... Talán ez az első kísérlet, hogy egy előadóművész megalapítsa a mai magyar költők köztársaságát. Mert az egyetemes magyar lírát nem szabdalják határok kisebb-nagyobb darabokra. Az itthoniak közt ott vannak az erdélyiek, vajdaságiak, felvidékiek, kárpátaljaiak. De ott a nyugati emigrációban élők is. A közös nyelv, a sokféleségben is egyszövésű szellem tartja össze őket. A haza a magasban, ahogy Illyés Gyula mondta. Lator László A költészet nem veszíthet ragyogásából! Élesebben jut el a fény a gyermekekhez, fiatalokhoz, ha néha ellátogat a magyar órára egy-egy olyan művésze a szónak, aki a költő gondolatait, érzelmeit, a magyar nyelv szépséges-játékos zenéjét sűrítve adja át. Szűcs Ildikó az osztályteremben megpróbálja pótolni a régóta hiányzó irodalmi színpadot.