Vesszőnyaláb II. (dedikált, számozott példány) [antikvár]

Mottó:Albertirsa az a kicsi vesszőnyaláb, amelyik még felismerhetően egyedi szálakból áll. De együtt már a törhetetlenség legapróbb fokát megvalósítja, mert az egyedi történelmek elvésznek az időben, elfeledődnek. A közösség története marad meg. "(Papp Márió)ElőszóMár most, a bevezetőben szeretném kijelenteni, hogy ez a könyv szerény szándék nyomán keletkezett. A lazán illeszkedő beszélgetések, karakteres arcokat felvillantó rövid írások nem készültek, nem készülhettek a teljesség, a szociografikus pontosság igényével. Ha Albertirsa története egy kalács, ebből semmi esetre sem mohón mazsolázni, hanem csak néhány morzsát kívánok összeterelni, felmutatni. Indítékul az a néhány tucat magnókazetta megismételhetetlen felvétele, noteszekbe, naplóba összegyűlt interjúk, adatok és jegyzetek szolgáltak. Úgy gondoltam, kár lenne őket veszni hagyni.S hogy még bonyolítsam a dolgot; reményeim szerint ebben a könyvben szerencsés esetben fellelhető Albertirsa arculatának néhány jellemző vonása, megtalálható néhány meghatározó figura, sors - pozitív és negatív tulajdonságokkal felruházott alak -, a helyi társadalmi rétegződés egy-egy szelete.Azért is bizakodom ebben, mert - leszámítva azt a néhány sablonba merevedett mondatot, önmaga szebbik arcát mutató, álarc mögé bújt megnyilatkozást, melynek szavai közt kutatva a jószemű olvasó azért még így is felfedezheti a valóságot, de javarészt - lubickolhat az önmagáról nyílt szívvel, őszinte szóval vallomást tevők történeteiben, s az ezekből levont konzekvenciák talán utat mutatnak, segítenek a jövő alakításában.Fontos megemlíteni, hogy a kötet személyes beszélgetései 2002. és 2006. közötti időszakban zajlottak. Mindennek említése, kiváltképp a politikusok esetében jelentős, hiszen nyilatkozataik a jelzett korszak napi, aktuális problémáihoz kapcsolódnak. Mint a gyorsfénykép, az adott állapotokat, pillanatokat rögzítik, dokumentálják. Ugyanakkor az itt megfordult politikusok az eltelt idő múltán pozícióikban, helyzetükben, esetleg akár nézeteikben is változhattak. De a többi beszélgetés is odafigyelést, csekély, de alapvető tájékozottságot igényel ahhoz, hogy az olvasó időben-térben el tudja helyezni a történéseket (ebben a gazdag képanyag is segít). S ha választ nem is ad a - Honnan jöttünk? Hová megyünk? - súlyos kérdéseire, de körvonalaz egy jelent-múltat ötvöző állapotot, önazonosságra való törekvést, ami valamiféle irányt, jövőképet, sugall.Ez a kép arról is kell, hogy szóljon, hogy a valódi várossá váláshoz - nem elégséges az amúgy nélkülözhetetlen gazdasági fejlődés - a szemléletnek is formálódnia, korszerűsödnie kell, vagyis a feladatokhoz fel kell nőni. Felnőni, polgárrá válni! Nem afféle kasztrendszerbe, feudális képzetekbe, önmaga kivételes helyzetébe merevedő polgárrá, nem képzettségét papíron lobogtató üres, hanem valódi szakértelemre, műveltségre törekvő, embertársai különbözőségeit, korosztályainak különbözőségét összebékítő, értékeit elfogadó, szabad, alkotó polgárrá.