Vihar Páris felett (dedikált példány) [antikvár]

Páris, Páris, Páris! buggyant ki ajkamon az örömittas szó."Gianfranco Penso első párisi leveléből, 1787 dec. 26-án.A szomorúfűz buzgó híveinek élénk beszédtémája iL!k akadt volna a napokban az árnyas Luxem-JL, JlLbourg parnasszusi tájain, ha történetesen nem lenne tél s még hozzá olyan barátságtalan idő, mint a mostani. Igy azonban az irodalmi szakértők és színházi habituék véleményének meghallgatása nélkül kell megállapítanom azt az elvitathatatlan tényt, hogy Desfontaínes darabja, melyhez Grétry írt zenét, megbukott a Comédie Italienne-ben. Még hozzá csúfosan, viharos jelenetek közepette. Nem sokkal az előadás kezdete után a földszint kiadta a jelszót: elég volt az unalomból, más darabot kérünk! A színészek tanácskozásra vonultak vissza, amely látszólag sohasem akart befejeződni. A türelmetlen közönség végre hangosan követelte az Honette Étourdit". Igen ám, de a szereplői éppen nem voltak jelen. A földszint elégedetlensége csak növekedett erre a bejelentésre. Chenard abban a hiszemben, hogy elejét veszi a már-már kirobbanó botránynak, elkezdte énekelni a Ser-vante justifiée" áriáját, annak ellenére, hogy a közönség legkevésbé sem lelkesedett ezért a darabért.