Világnak világa (dedikált példány) [antikvár]

Tavaly júliusban - a mostani antológia tulajdonképpeni első része a Kisalföldi énekek" megjelenése után - a győri Revita Televízió szerkesztő-riportere, Tóth Dorina a Stúdióbeszélgetések" c. műsorban arról faggatott, hogy lesz-e folytatása a szóban forgó, gyűjteményes kötetnek? Nehéz helyzetbe kerültem, mert bár mindenképpen igenlő válaszra szántam el magam, tudtam, hogy az újabb, ezúttal lírai antológia esetén, a könyv nyomdai munkálatai apropóján - dr. Varga Gyula kiadóval egyetemben - nem várhatok ismételt anyagi támogatást valamely győri, illetve megyénkbeli cégtől; egyrészt mert a két könyv - a tavaly júliusban megjelent és a nyomdát most elhagyott között - kevés idő telt el, másrészt - a nyomdai (papír) árak emelkedése miatt - mind tetemesebb összeget emészt fel egy-egy kötet megjelenése-megjelentetése Ennek ellenére igenlő választ adtam, s elmondtam, hogy az újabb antológia csak úgy valósulhat meg, ha a benne publikáló, főleg amatőr kisalföldi, s innen elszármazott költők támogatják anyagilag a kiadványt Nos, a nevezetes tv-interjú után pár nappal tanácskozni kezdtünk a kiadóval, dr. Varga Gyulával arról, hogy miként jelentethetnénk meg egy újabb antológiát? Megállapodtunk abban, hogy az új kötet - noha a Kisalföldi énekek" szerves folytatása lesz - eltér majd attól, hiszen míg az első részben versek, novellák, rajzok, pedagógiai, vallási, kulturális esszék, kottázott dalok, naplórészletek voltak, a második részben (tehát a mostani kötetben) kizárólag versek lesznek. Hogy miért? A válasz egyszerű; sajnos vagy nem, de tény, hogy a Kisalföldön, e tájegység településein (is) sok tehetséges amatőr költő él, alkot, - éppenséggel gyakran csak a szűk családi-rokoni, ismerősi, baráti körnek, netán az asztalfiának tehát egyfajta publikálási lehetőséget kell a számukra teremteni! Ugyanis a megyei napilap, a Kisalföld jó ideje felhagyott a versek közlésével (vajon miért?!), s a terület egyetlen irodalmi-művészetifolyóiratába (Műhely) gyakorlatilag lehetetlen új neveknek betörnie" (Távol álljon tőlem bármiféle vád, gyanúsítgatás a Műhely folyóirat kapcsán, de már-már elképesztő, s nevetséges a mód, ahogyan oly sokszor elutasítják az orgánum szerkesztői a kevéssé ismert, ismeretlen, ámbár jól verselő poétákat! Horribile dictu, de pontosan egy, Győrből elszármazott, nagyon tehetséges költőnőtől tudom, hogy miután 10 versével szerepelt a győri Holdudvar Társulás által kiadott első könyvben, a Győri Antológia 2000" c. kötetben, a Műhely főszerkesztője egyetlen versét sem tartja méltónak az általa jegyzett folyóiratbani közlésre! Gyanítom, hogy a főszerkesztő - egyébként jeles, ismert költő, s mivel ennek ellenére sem került be a szóban forgó antológiába - pontosan egyfajta irigység okán nem áll szóba vers-ügyben az előbb emlegetett, jobb sorsra érdemes fiatal költőnővel ) Folytatva mondandómat, elég sok, ígéretes, amatőr költő él tehát e tájon, kik csak ritkán, vagy eleddig soha nem publikálták verseiket Miattuk, az ő érdekükben jött létre a győri Arrabona Irodalmi Társulás, melynek szerkesztő tagja, e sorok írója a nevezett társulás vezetője, dr. Varga Gyula megbízásából körlevelet intézett 20, részben a Kisalföldön élő, részben a Kisalföldi énekek" antológiában verseket közzétett, részben innen elszármazott, végül az általa felkutatott amatőr költőkhöz azzal, hogy várja verseiket, életrajzaikat, fotóikat; nem titkolva el, hogy a tervezett vers-gyűjtemény megjelenése csakis anyagi hozzájárulásuk révén lehetséges! Hamarosan 18 költő küldte el verseit, stb., s juttatta el a szerkesztőnek a szerzői hozzájárulás konkrét összegét! Utóbbi a nyomdaköltségek mintegy 40% -át fedezte, a többi pénzt a győri önkormányzati képvise