Vissza az ünnephez (dedikált) [antikvár]

Lapélek kissé foltosak. Gerinc és a borítók élei kopottasak. Gerinc és a fedlap a gerinc mentén megtörtek.
Manapság ​nem szokás ilyen könyvet írni. Zelnik József mégis ilyen könyvet ír. Az ő bőrét ezek a (sors)kérdések égetik. Mert a Vissza az ünnephez esszéinek egyik erénye éppen az őszinteségükben van. Abban, ahogy az előző kötetben, az Ünnep megszállásában lebontott, legújabbkori szimbólumokat – társadalmiakat, politikaiakat, kultúrtörténetieket és bibliaiakat, nemzetieket és nemzettől függetleneket, a nemzet fölöttieket – visszaépíti, visszahitelesíti, visszahelyezi eredeti értékükbe. Ez a könyv Zelnik József 1989-ben megjelent esszéinek javított és alaposan bővített kiadása. Talán mindannyiunk egyéni tragédiája is, hogy az, ami öt-hat évvel ezelőtt, és méginkább azelőtt érvényes volt, ma is igaz, ma sincs másképpen. Amit 1991-ben Domokos Mátyás írt Zelnik és könyve kapcsán a Hitelben, ma erősebb hangsúllyal, éppen új könyve kapcsán megismételhető. Így szól: "A kép birtoklásának hatalmi monopóliuma »kizárja a kulturális alaptapasztalatot: a saját helyzetéről saját kép készítését. Az ember tehát éppen a Hatalommal szemben veszíti el saját képét,« önazonosságát: a képed megjelenhet, de olyan lesz, amilyennek én képzelem. Az ember tehát kiszorul tulajdon képéből…