Visszaszögezett csillagok (dedikált példány) [antikvár]

Mert nagyapa minden éjjel összeszedte a lehulló csillagokat, a létráján fölmászott az égig, és szépen visszaszögezte mindeniket. " Íme, a mottó, amit Lázár Ervintől kaptam, miután elmondtam neki, hogy mindig is, de különösen mióta nagymama lettem, sokat foglalkoztatnak azok a kérdések, hogy átadunk-e valamit, mi marad utánunk, vajon mit örökölnek tőlünk az utódaink. Unokáim kedvenc írója jónak találta a kérdéseket, és bólintott. S még valaki megerősített ebbéli hitemben, Jancsó Adrienne, korunk kiváló versmondója: Az én gyerekeim sem lettek volna ilyen emberek, ha nem a nagyapjuk, Áprily Lajos neveli őket." No, ez aztán megakadt bennem, és lehorgonyoztam a témánál. Mindig is érdekeltek, már fiatal újságíróként is foglalkoztattak az idős emberek. Erről tanúskodnak a hetvenes és a nyolcvanas években megjelent publikációim az Új Tükör-ben, az Élet és Irodalom-ban, a New Hungárián Quaterly-ben, olykor a Frankfurter Rudschau-ban közölt szociografikus riportjaim. Biztosan tudtam, hogy az élete alkonyán járó ember kincsesbánya, és mérhetetlen kincsüket át kell adniuk, mielőtt végleg eltávoznak közülünk. S majd ránk is ez a feladat vár egykoron. Különösen érdekes lehet a magyar múlt nagy alakjainak hagyatéka, ha sikerülne megtalálnom őket, s elmondanák mindezt a leszármazottaik.