Visszatekintés (dedikált példány) [antikvár]

Valahol el kell kezdeni. Mit? A megélt évekkel való számvetést. De hát egyszer már elkezdtem, és „a maga módján" - szakmámmal, az irodalommal kapcsolatban - nagyjából el is végeztem azt. Egy Töprengések című kis kötetben, másfél évtizeddel ezelőtt. Vagy maradhatott még annyi emlékem - mindegy, mennyire szakmai természetű - amiről akkor nem szóltam, pedig érdemes lett volna a följegyzésre? Kinek, vagy kiknek a számára? Részben - egész egyszerűen - saját magamnak. Záróra előtt még számba venni, hogy mi is az, amit bezárok. Azután a családomnak: feleségem és lányaim mellett unokáim valamelyikének. Valamivel talán még szélesebbre is vonható az a kör, amelynek tagjai számára jelenthet valamit, amit itt leírok: jó érzéssel mondhatom el, hogy nincsenek kevesen, akiket barátaimnak mondhatok. A külső történések közt is akadhat, ami megérdemli, hogy egy percre ráirányítsa valaki a figyelmét, a látható és hallható eseményeken túl is lehet-