Vitaülés a Magyar Tudományos Akadémia Nagygyűlésén 1951 december 13-án (dedikált példány) [antikvár]

VITAÜLÉS MADÁCH IMRÉRŐLLUKACS GYÖRGY megnyitó szavai :A kongresszus mai ülése nem közönséges vitaülés, mert a magyar irodalomtörténet egyik legnehezebb, legkényesebb kérdésével fogunk ma foglalkozni és róla vitatkozni. A magyar irodalomtörténet a polgári korszakban és különösen a Horthy-korszakban telítve volt a legüresebb és a dolgok lényegét illetően semmitmondó úgynevezett fejtegetésekkel. Mert ha magyar alkotásoknál, nevezetesen Madáchnál, akiről ma beszélünk, összefüggéseket konstruálnánk Goethével és másokkal: legyünk azzal tisztában, hogy az égvilágon nem mondottunk semmit ezekről a művekről. A mi feladatunk a magyar irodalom nagy, jelentőségteljes egyéniségeinek műveiről kimutatni, hogyan nőttek azok speciálisan úgy, ahogy voltak, a magyar talajból, a magyar történelemből, az osztályharc, az osztályképződés sajátos magyar formáiból. Vagyis ha Az ember tragédiája igazi mivoltára meg akarunk felelni, arra a kérdésre kell megfelelni, hogy a magyar társadalmi fejlődés milyen szükségleteire, milyen kérdéseire keresett és miben talált választ Madách Imre kiváló művében. Ezzel függ össze legszorosabban a másik kérdés, a művészi forma kérdése. Ebben a kérdésben sem jutunk semmire, hogyha a formát, mint kész valamit összehasonlítjuk más költők formáival. Az ember tragédiája kompozíciója, felépítése, művészi formája kérdéséig csak akkor jutunk el, ha az előbb feltett kérdésből, abból, hogy milyen magyar társadalmi problémára keresett és talált választ Madách, indulunk ki, ha ebből a szükségletből vezetjük le azután a kompozíciót, az alakokat egészen a raű nyelvéig. Ezzel csak a legáltalánosabban, a legelvontabban jellemeztem azokat a kérdéseket, amelyekkel foglalkozni akarunk-. Az előadás és a vita remélhetőleg jóval közelebb, fog hozni a kérdés tisztánlátásához, a kérdés valóságos megválaszolásához, mint eddig eljutottunk.