Vizek fészke (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Horváth (EÖ) Tamás 1959-ben született Szentgotthárdon. Író, pedagógus. Jelenleg Fóton él, éneket tanít a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnáziumban, ahol a Németh László Önképzőkör munkáját is segíti. Tanítványaival közösen adja ki a VITA c. folyóiratot. Írásai 2000 óta jelennek meg folyóiratokban. Velencefürdő tájékán már egészen magához tért. A partot fürkészte: vajon nekivetkőztek-e június közepének a kamaszlányok? Valahányszor megpillantotta ezeket az éppencsak-domborulatokat, kezdődő íveket, dobolás indult meg benne. Máskülönben mint tanár és kezdő rendező sokszor megtapasztalta: nem éri meg az izgalom ezekért az alakuló testtájakért. Várta már, nagyon várta, hogy a vonat elérje Várpalotát. A Bakony jelentette azt a világot, melynek meghökkentő hepehupái mögé egészen különös dolgokat lehetett álmodni. Kicsiny falvakat még kisebb templommal, melynek foszladozó vakolatáról nyúlt arcú magyar szentek szemeznek az emberrel. Városkákat, ahol pertuban van az értelmiség, és az egyetlen gimnázium nagytermében megtalálható még a régi, barokk szárnyasoltár. Akkor, az ifjúság idején miért nem voltak ezek láthatóak? Osztálytalálkozó lesz. Beülnek majd valami kedélyes kis külvárosi vendéglőbe. Bort iszik, mert azt szereti, fehér bort. Mesél, ha kérdezik. Pimasz fölénnyel arról, hogy úgy vitte valamire, hogy semmire sem vitte. Akik eljönnek, tátják a szájukat: "te semmit sem változtál", és nem tudják, bizonnyal nem is merik kiejteni azt a szót, amivel leleplezhetnék.