Zarándokúton (dedikált példány) [antikvár]

Zarándokúton Bárányi Ferencnek ajánlom Járunk az ódon köveken oleander és cédrusok között, sarkamból serken a vér: túracipőm csak egy számmal nagyobb. Irgalmat-kérő mozdulattá dermedt a táj, megbocsátás még messze van, mint félelmében verdeső madár, agyamban fáj a gondolat; szánalomnélküli szánalommal lelkemet mégiscsak megölték. Mert zsigerből gyilkolásztak, akár egy Boulanger-novellában az erőszak. Tízezer lépés után az orvos lassan katarzist diagnosztizál, míg ellátja sebem, fekete köpenyben leszáll az este, tűzparázs-fényénél sajthoz vörösbort iszunk, s átszövődik bennem kétféle énem, az egy testben lakozó jó és a rossz mint ősi viselkedéskódok. Akaratomat próbálgatják tengernyi vágyaimmal szemben.