Zempléni Múzsa 2010. tavasz (dedikált példány) [antikvár]

t udomány és íársada/om Botlik József A Rákóczi-család és a ruszinok A Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc leghűségesebb népéről - „gens fidelissima" -, a ruszinokról szólunk, akiknek élete, sorsa elválaszthatatlanul összefonódott a hajdani Zemplén vármegyével, a munkács-szentmiklósi uradalommal, a kezdetben ortodox, majd görögkatolikus püspökséggel. A történelmi Magyarország északkeleti részén, a ma Ukrajnához tartozó Kárpátalja hegyes vidékén a 13. század második felében jelentek meg a ruszinok, más nevükön rutének, magyar-oroszok, kisoroszok. Beköltözésük időpontját azonban többen vitatják, a nézetek három csoportba oszthatók. Egyesek szerint már a magyar honfoglalás előtt éltek ruszinok az északkeleti hegyvidéken és másutt is a Kárpát-medencében, de beolvadtak a letelepült magyarságba. Jelenlegi lakóhelyükön, Kárpátalján azonban nem élhettek, mert az akkor sűrű erdőséggel volt borítva, így legfeljebb a Kárpátok déli lejtőin, a patakok és a folyók völgyében lakhattak nomád pásztorokként. Ez már a másik nézet, amelyet alátámaszt, hogy az északkeleti Kárpátok e része a tatárjárásig, a 13. századi derekáig teljesen lakatlan volt, az egész országot körülvevő védőtorlasz, vagyis a gyepű egyik szakaszát képezte. Ez a gyepű azonban csak néhány napig tudta visszatartani Batu kán hordáit az ország belső területeitől, mert a tatárok felégették, illetve megsemmisítették a különféle mesterséges akadályokat, árkokat, sövényeket, földhányásokat, valamint fa- és kőtorlaszokat. A harmadik - teljesen megalapozatlan, történelmi tényekkel nem alátámasztható - nézet az ukrán nacionalista történetírásé: a mostani Kárpátalja, sőt annál jóval nagyobb északkelet-magyarországi terület a magyar honfoglalás előtt a Kijevi Ruszhoz tartozott. Ezzel akarják utólag „történeti okokkal" bizonyítani Kárpátalja 1945. évi Szovjetunióhoz való csatolását, és a jelenlegi Ukrajnához való tartozását.' Egy példa az 1945 utáni kárpátaljai szovjet történetírás szemléletére: „A magyar feudális állam keleten az óorosz állam legtávolabbi földjeivei - a Kárpáti Russzal - volt határos. Ez a határ a Tokaji hegyektől a Tiszáig, onnan pedig a(z Ecsedi-) lápig húzódott, és azután a Szamos és Kraszna felé kanyarodott. AXII. század nyolcvanas éveinek végén Magyarország elfoglalta a Kárpátontúlt, és a Kárpátokig tolta ki határát. Román Msztyiszlavovics haiics-volinyl fejedelem nem állt ellen a magyar királyok agresszív cselekményeinek, mert lefoglalta a kijevi fejedelmi székért folytatott harc és birtokainak kiszélesítése Litvánia rovására. A Kárpátontúlon erősödni kezdett a magyar hűbérurak hatalma".^ Itt fontos megjegyeznünk, hogy a Kárpátontúl (azaz Kárpátalja) fogalom az orosz „SaKapnaTCKaa" ('Zakarpatszkaja') és az ukrán „SaKapnaicKa" ('Zakarpatszka'), újabban „SaKapnaira" ('Zakarpattya') hivatalos elnevezések egyszerű tüköri'ordítása, Moszkvából és Kijevből tekintve a területre. „Kárpátontúl" tolmácsolása a magyar nyelvhasználatban természetesen Kárpátalja.^