Zenészportrék (dedikált) [antikvár]

Táblái kopottasak, karcosak, sarkak megnyomódtak, kopottasan-sérültek.
Előszó helyett (A dalok forradalma) Abban a korban, mikor eszmélni kezdtünk, a hagyományos tánczenének nem sok köze volt a valósághoz. Vagy talán egy másik valósághoz volt köze, ami ellen sokan, sokféleképpen lázadoztunk. Önmagunkat kerestük egy olyan világban, amelyben a közös célokat mások fogalmazták meg helyettünk, és senki nem akarta, hogy magunkra találjunk. Kerestük a szavakat, és kerestük a hangot. Valamit, ami őszintén és természetesen szól rólunk és értünk. A kultúra formái mindig megújulnak, de a változások néha hihetetlenül gyorsan, szinte forradalmi módon törnek a felszínre. Vannak korszakok, mikor a technikai újítások robbanásszerűen alakítják át a lehetséges kommunikációs eszközök teljes rendszerét. Ilyenkor új műfajok és új művészek születnek, szinte minden előzmény nélkül, és az első generáció jelentős előnyben van a még kialakulatlan eszközök és formák alkalmazásában. A hatvanas évek ifjúsági mozgalmaiban a zene különleges szerepet játszott. Az énekelt, ritmusos szövegek, melyek talán a legősibb emberi kommunikációs formák, új életre keltek. Az írásbeliség több évszázados uralma után a hangrögzítés technikai újításai és a hanghordozók világméretű elterjedése hatalmas lendületet adott egy új művészeti formának. A rockzene kétségkívül a XX. század második felének legjelentősebb kulturális innovációja, és nem ismer határokat a „globális faluvá zsugorodott" világban. A magyar rock története nem független a világban lezajlott folyamatoktól, de talán minden más művészetnél jobban tükrözi az ország társadalmi, politikai rendszerében bekövetkezett változásokat. Az eleinte kozmopolitának és a magyar kultúrától idegennek bélyegzett műfaj képviselői sokat hadakoztak a merev, hivatalos szemlélettel, a gyanakvó értetlenséggel és a gyakran politikai szempontok szerint vezérelt elutasítással. Küzdelmes évtizedek után ma már Magyarországon is természetes, hogy a magyar rockzenét és meghatározó szereplőit a nemzeti kulturális örökség részének tekintik. Nálunk is polgárjogot nyert ez a műfaj, melyet leginkább zenei és irodalmi iparművészetnek neveznék, és amelyben a közös értékeket egyformán képviselik a tehetséges és kiváló adottságokkal rendelkező iparosok és a művészi kifejezés lehetőségét megújító eredeti alkotók. A hatvanas években sokan hitték úgy, hogy most egy olyan forradalom ideje jött el, ami ugyan nem használ erőszakot, de a győzelmét semmilyen erőszak nem tudja megakadályozni. Ez volt a dalok forradalma. A zene hullámhosszán önmagunkra és egymásra találtunk, és hittünk abban, hogy a dalok képesek lesznek megváltoztatni életünket, és kinyitják számunkra azt az ajtót, melyen át egy harmonikusabb, szebb és boldogabb világba érkezhetünk. A megváltás, mint annyiszor a történelem során, ismét elmaradt, de a mítoszok és legendák örökké velünk élnek. Budapest, 2006. március BródyJános